HT: ne orulj annyira!
Pezsmaboleny! Honnan szedted, hogy a Szabadsag kormanytamogatast elvez?!?
Szerintem messze a legjobb e-magyar napilap.
Makkay József a mai (kolozsvari) Szabadsagban igy velekedig errol:
Elveszett illúziók?
A hatalomváltást követô néhány hét alatt az utóbbi tizenegy év törvényhozási rekordjai dôltek meg: néhány nap alatt sikerült két törvényt is megszavazniuk a honatyáknak, és a hirtelen felértékelt szakbizottságokban folyó intenzív munka tanúsága szerint ez az ütem néhány hónapig folytatódni fog.
A kormánypárt legszebb Csipkerózsika-álmaiban sem kívánhatott ennél jobb felállást, miután kiderült, hogy kisebbségben fog kormányozni. A törvények elfogadásához szükséges parlamenti többség játékos könnyedséggel összejön, fenntartások nélkül működik a szavazógépezet, még akkor is, ha a kisebbik rossz támogatását felvállaló Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ úgy szavaz, hogy szavazótáborának igényeit nem mindig veszi figyelembe. Mint ahogyan az államosított ingatlanokról szóló törvény elfogadásánál történt. Az RTDP még az elôzô kormánykoalíció idején kiherélte a törvénytervezetet kénye-kedvére, és ezzel gyakorlatilag szentesítette a kommunista rendszer ingatlanelkobzásait. Hogy számunkra, magyarok számára milyen pozitívumot jelent az új törvény, nem tudom. Egy dolog bizonyos: ugyanaz a folyamat kezdôdött el, mint 1996-ban, amikor az RMDSZ úgy lépett be a kormánykoalícióba, hogy semmi garancia nem volt követeléseinek kiharcolásához. A képlet és a történelem ismétlôdik: ugyanaz a többségi román mentalitás és ugyanaz az RMDSZ szövetkezett velük ismét.
Nem véletlen, hogy a román lapok és a Nagy-Románia Párt gúnyolódik velünk: ismét kormánykoalícióban vagyunk, láthatatlan támogatóként. Az RMDSZ állítólag most az a kiskutya, amelynek egyelôre nem szabad csaholni. Ugyanazt tesszük, mint az elmúlt négy évben, annyi különbséggel, hogy magas rangú kománytisztviselôink száma a tavalyi 200-ról lecsökkent 30-40-re. Ez nagyon rossz üzlet mind az RMDSZ, mind a romániai magyarok számára.
Az RTDP-kormány elsô hat hónapja a külföld fele történô bizonyítással fog eltelni. A 180 nap alatt valószínűleg a helyi közigazgatási törvény elfogadásával kell beérjük, amit az elmúlt évek tapasztalata szerint nem lehet amúgy sem alkalmazni. Merô utópia abban bízni, hogy a mai nemzetállami keretek között a kétnyelvű tábláinkat nem fogják bemázolni, illetve valakit is elítélnek a tettesek közül. A vegyes lakosságú vidékek polgármesteri hivatalainak hivatalnok-állományát sem lehet egyhamar megváltoztatni, fôleg ott, ahol ezt eleve kizárja a polgármesterek túlfűtött sovinizmusa. Félô, hogy az RMDSZ–RTDP egyezmény ismét csak arra lesz jó, hogy néhány díszmagyarunk kormányhivatalokba kerüljön, vagy ott maradjon. A romániai magyarság lényeges problémáit éppen úgy nem tudják kezelni, mint az elôzô kormánykoalíció idején.
A mit miért kapunk kérdésére elôreláthatólag a következô négy évben sem kapunk választ. Ahogy telnek a hetek és hónapok, az is kiderülhet: az RTDP meggyôz néhány nagy-romániás honatyát, hogy iratkozzon át soraiba, így szerény támogatásunkra sem lesz szükség. Az RTDP és a kisebbségellenes román többség ismét megoldottnak tekinthet egy kényes kérdést: a magyarok úgyis hallgatnak, Nyugat és Amerika pedig természetesnek veszi, hogy a magyarok gondjait az új román hatalom is igyekszik megoldani. Autonómiatörekvéseink szép lassan feledésbe merülnek, néhány ember „felelôtlen illúziójaként", amit a mai román helyzetben „nyilván" nem lehet kivitelezni. A Kolozsváron 1992-ben elfogadott nyilatkozatra maholnap csak poros újságlapok hasábjai emlékeztetnek. Arra az RMDSZ-csapatra, amelynek többsége tisztában volt vele, hogy a romániai magyarság megmaradásának egyetlen lehetséges útja az önrendelkezés. A szép elképzelés a brassói kongresszuson meghalt, hiszen egyértelmű volt: érdekvédelmi szevezetünkben nincs annyi politikai akarat, hogy tűzön-vizen át harcoljon egy ilyen célkitűzésért. A sort folytatni lehetne, hiszen az elmúlt tíz év tanúsága szerint sokkal több kisebbségi elvárásunk volt, mint amirôl egyáltalán szót ejtettünk Bukarest törvényhozásában vagy nemzetközi fórumokon.
Marad a kérdés: meddig vállalja az RMDSZ a bábszerepet, és mikor nô fel végre a romániai magyarság reális elvárásaihoz?
|