"Koszonom howdy,de macisajtot nem kell mindig komolyan venni."
Hát, kedves Mumu,
Bár ilyen kedvesen protezsáltál, most mégis azt kell mondanom,kivételesen nagyon komoly beirás fog következni. Mint egyébként ebben a topicban elkövetett első néhány beirásom ,kb. egészen addig amig howdy topictársnő magára nem " húzta" az egészet, mert onnantól kezdve tényleg kilógott
a lóláb(szár).
Természetesen érdeklődéssel olvastam/olvasom komoly, erkölcsi/életviteli problémákat felvető
kérdésekben, beirásaidat.
Ha valaki már 65 éves, tehát komoly múltja, tapasztalata van, annak nyilvánvalóan hasznos gondolatai ( is) lehetnek.
Azonban ez nem jelenti automatikusan, hogy az illető a saját privát, valóságos szférájában
követni vagy alkalmazni is tudta, tudja ezeket a, zömmel kiváló elveket. Ezért is óvtam mindenkit a virtuális és a valós élet összemosásától.
Te irtad valamikor, hogy Romániában az ötvenes években kommunista voltál, meg hogy 1958-ban államvizsgáztál a kolozsvári jogi karon.
Nos, mint tudod, elég behatóan foglalkoztam/foglalkozom az ottani élet utolsó
évszázadbeli történéseivel,bizton állithatom, hogy 1958-ban kommunista jogász ott nemigen válhatott fennkölt erkölcsi értékeket valló magyarból...
( maximum,mint bemutakozásodban olvasható,"korcs magyarból"- de ez már egy másik történet).
No meg Ceausescu elvtárs alatt sem a Grál lovagok késő leszármazottaiból válogatták a büntetőbirákat...
Ez a régebbi múlt, de legyen némi topichoz kötödő példa is, arra vonatkozóan , hogy "az ami látszik" és "az ami van" nem minden esetben azonos.
Van egy "fiatal lány öreg pasival" már-már klasszikus esete, a huszon-hatvan körüli felállásban.
Nos, az idő múlásával, valamilyen oknál fogva ( anyagi, szexuális vagy mittudomén) a kapcsolat "hatvan" számára terhessé válik, szabadulni akar ő is, no meg felnőtt családja is, aki aggódalommal figyelte, nehogy a "fiatalribi" birtokon belülre
kerüljön, esetleg lenyúlja a majdani örökséget.
Valamit gondosan kifundálnak, nem elég hogy kirúgják,hanem azt oly módon teszik a hölggyel,
hogy aláiratnak vele egy fecnit, mely egy életre szóló megaláztatását már csak pusztán visszaemlékezés esetén is garantálja.
Nos, ilyenkor egy öreg,tapasztalt támaszként hivott barát megakadályozhatná bölcs tanácsaival,vagy ha nem , legalább közölhetné,kislányom, én a véleményemet elmondom ( mint a hálón) , de beavatkozni nem tudok, egyrészt mert a gyomrom kifordul másrészt mert nincs kézifegyverem.
Nos, mint ismeretes, ezt nem tetted meg, sőt tevékenyen részt vettél és asszisztáltál , mikor
is egy benned bizó emberkét, kiszolgáltatottságát,
egyensúlyából való kibillenését kihasználva, porig aláztak.( " férfiak" , egy/a nőt, tanúkkal, papirral, súlyos eset..). Szentesitő aláirásod "skarlát betüvel" virit(ott) a papiron ( nem kis megdöbbenésemre).
Nos, innentől kezdve talán megérted, hogy azokat a beirásaidat, melyek erkölcsi/életviteli tanácsokat osztogatnak " olimposzi felülnézetből" , inkább csak elméleti szinfoltként kezelem.
És még egy részletedre reflektálnék:
"azt aki ezert bamul Tegedet ,es elered nala a celodat ,azt a vegen le is nezed mert olyan buta volt hogy elhitte.Sehol semmi egelegedes,orom,nagy ureseg. "
No most ez nagyon komplex történet, de leegyszerüsitve:
ha van egy puha, lágy, krémes sajt és abba bizony csúnyán belecibál ( vagy megprobál legalábbis) boldog boldogtalan, célszerü egy szép , ijesztő, zord védőbundát felvenni.
Amögé meg csak azt beengedni, aki mint a gyerekmesékben, néhány próbát sikerrel végigcsinál ( és akkor már szóba jöhetett az érdemi kérdés is, pl. a királykisasszony keze, miegymás)...De addig náhányszor feni a csőrét a madár a gyémánthegyen.
(Mellesleg aki meg elbukott, azt lefejezték).
Üdv. |