Sziasztok!
Nagyon örültem, hogy rátaláltam erre a topicra, és pont egy olyan estén, amikor eléggé mélyponton éreztem magamat. Mumu, egy ismerosöm azt mondta, arra jött rá: az ember legnagyobb ellensége önmaga. Vele kell szembenézni, tudatosulni mindennap, és a bensobol feltöro fájdalmakat, negatíumokat önmagaddal szemben kell legyoznöd.
Nagyjából végigolvastam a topicot. Az elején itt volt AncsaH, val.színu korombeli lányzó hasonló problémákkal. Régen szerepet játszottam, de tul. képpan azonosultam vele, és jól éreztem magamat. Valószínu akkor nem szerep volt. Most eléggé össze vagyok omolva fiatal korom ellenére, hiányzik a régi énem, és mostmár az csak szerepnek tunik. Most jutottem el oda, hogy keresem önmagamat, valószínuleg tudom, mi szertnék lenni, szembesülök a problémáimmal.. de nagyon gyenge vagyok ahhoz, hogy IGAZÁN változtassak rajta. Nem tudom milyen "lélekerosítore" lenne szükségem, hogy elinduljak az úton, nagyon szeretném, de még nem találtam meg a helyes utat, hogy hogyan kezdjek bele.
A legrosszabb, hogy nem vagyok megelégedve önmagammal, és tudom, hogy ez vonzza be sokszor a problémákat, konfliktusokat is. |