Slr!
:-) Asszem lottóznunk kéne! :-)
Obi wan!
Amire érdemes figyelni: (a teljesség igénye nélkül)
Mindig stabilan tartsd, két kézzel fogd meg és ügyelj arra, hogy a gomb lenyomásakor minél kevésbé mozogjon a "doboz" elkerülendő a bemozdulást.
Használd ügyesen az autofókuszt: a szenzor valszeg a kereső közepén van, tehát ami ott van az lesz éles. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden(ki)nek középen kell lenni: ha félig nyomod le a gombot, a gép beállítja a fókuszt, ezután folyamatosan félig lenyomva tartva átkomponálhatod a képet.
Példa: ember jobboldalt, balra és középen, de kissé hátrébb a karácsonyfa. Ha csak úgy simán exponálsz, akkor az AF a hátul lévő fára élesít az ember életlen lesz, pedig ez lenne a lényeg (tegyük fel). Tehát: ráállítod a "célkeresztet" (AF szenzor) az emberre, aztán gomb félig lenyom, gép eltárolja az AF adatokat (általában egy zöld led gyullad ki a keresőben ekkor) és ezután úgy fordítod el a gépet, hogy benne legyen a fa és az ember is. Ekkor már ne változtasd meg a távolságot a gép és a "céltárgy" között (azaz pl. ne menj hátrább/előrébb), mert akkor kezdheted előről. A végén exponálsz.
Filmekről. Igen szubjektív terület, a film kiválasztása nagyrészt ízlés dolga (eltérő színvilág), de van néhány fontos szabály:
A filmen lévő (általában 3 jegyű szám, pl. 100,200,400...) a film érzékenységére utal. (Ezt azért írom le, mert több ismerősömtől hallottam, hogy szerintük ez a minőséget mutatja, ezért lenne drágább szerintük pl. a 400-as film a 100-asnál). Magyarul: egy 100-as filmre adott rekesznyílás és fényviszonyok mellett x ideig kell exponálnunk, 200-asra x/2-ig...
Miért fontos ez? Tegyük fel, hogy 100-as filmet használunk. Bizonyos helyzetekben (alkonyat, szürkület, erős felhők) például gépünk legnagyobb rekesznyílásánál és leghosszabb záridejénél is kevés fény jut a filmre, ahhoz, hogy jó kép legyen belőle (az említett Canonnál ez f3.8, 1/45). Tf., hogy az optimális expozíció f3.8 blendével 1/25 körül lenne. Mi van ekkor? Képünk (most az egyszerűség kedvéért felejtsük el, hogy vaku van a gépen) alulexponált, azaz sötét lesz.
Ha viszont 200-as filmünk van, akkor a gépnek elég az 1/45, hiszen kétszer olyan érzékeny, mint a 100-as, tehát helyesen exponált képet készíthetünk.
Ebből kitűnik, hogy érdemes lehet egy kissé érzékenyebb filmet pakolni a gépbe (200,400), ha nem verőfényes napsütésben fotózunk. Igenám, de mi van akkor, ha süt a Nap? Ekkor a gép fokozatosan rövidebb záridőket választ és ezzel együtt szűkíti a rekesznyílást is. Ez az esetek többségében még érzékeny filmnél sem okoz túlexponált képeket, bár megeshet, hogy igen... Ezt a "rendesebb" automata gépek jelzik valahogy.
Mindkét esetben a laborok viszonylag jól tudnak korrigálni a negatívok esetében.
Ja, és hogy honnan tudja a gép, hogy milyen film van benne? A film kazettáján található ún. DX kódról, amit manapság már a középkategóriás szappantartók is símán leolvasnak (bizonyos határok között), amikor beletesszük a filmet. Megeshet, hogy nekünk kell kézzel beállítani, de ez egyre ritkább. Ezután már az összes expozíció a film érzékenységéhez lesz igazítva.
Remélem, hogy a fentiekből kiderül, miért is fontos a gép által használt min./max. rekesznyílás és záridő.
A vakuzásról és a filmérzékenység kapcsolatáról majd máskor... |