|
|
 |
chromatico
2001-01-01 20:07:38
|
105
|
eloszor is mindenkinek BUÉ-t meg még legalább ezret.
Örülök hogy igazi topicra leltem igy az evezred elso napjan de nem is ez a lenyeg,marmint hogy magamrol beszeljek...
Teljes mertekben egyetertek smtrass . A valtozas mindig elobbrevisz, a valtozas mindig segit.Csak egy egeszen aprocska dolgot felejtesz el, méghozzá azt hogy igenis mindig ugyanazt keressuk csak eppen mindig valami masban. Keressuk magunkat, keressuk a lelki bekenket, keressuk a vilag vagy az elet ritmusat amivel osszhangban lehetunk, es mindig az az aprosag amiben mast talaltunk mint ezelott az tesz igazan boldogga...
Rastaman:
"Van amikor ugy gondolom, h bar ne nyitotta
volna fel... " ezt az erzest speciel volt amikor ismertem igen a felelem az ujtol vagy onmagunk kivulrol latasatol, atlatasatol...nem is tudod milyen sokat jelent nekem most hogy errol olvashattam.Nem akarsz irni meg arrol a Platonrol, marmint ha errol szol...
chromo |
|
 |
Rastaman
2001-01-01 19:49:43
|
104
|
Amit Mumunak irtal, azzal teljes mertekben egyetertek.
Az elmult kb. masfel evebnm ugy ereztem, hogy bekeben elek onmagammal, mert vhogy nyugis voltam, tudtam magamon uralkodni, volt miben levezetni a feszultseget, ilyesmik.
Aztan most jott vki, aki, neha felek bevallani, felnyitotta a szememet. Van amikor ugy gondolom, h bar ne nyitotta volna fel...
De azt hiszem ez termeszetes rekacio, es jo atlatni magamat, hogy ezt azert reagalom igy, mert felek.
Olvastatok Platontol a Barlanghasonlatot?
Nagyon jo iromany...mindenkinek ajanlom, most egeszen konkretan ezzel kapcsolatban is: felni megismerni az uajt, nem hinni, h az egy tagabb valosag, mint amiben eddig eltel/hittel...
Rastaman |
|
 |
Mumu
2001-01-01 13:33:52
|
103
|
Amit Nelem irtal azzal nagy resszeben egyet is ertek.Nem hiszem hogy altalaban a valtozas olyan gyors hogy praktikusan allandoan valtoznak ertekeink.Ketsegteklen dialektikusan nezve,a valtozasok allandoak de nem minden ujdonsag,akcio,reakcio hozz valtozast az alapertekelesekben.
Amit macisajtnak irtal,azt szazszazalekosan elfogadonm ,bvannak nekem ishasonlo tapasztalataim.De tovabb megyek egy sajat nehez beteseg is megteszi ezt.
Volt mar borrakom (halistenek konnyen koioperalhato ,mar regebben volt) es akkor feltevodott az elet limitalt volta,agendak amiket el kellett intezni,stb.Es akkor is meg maradtak az ertekek csak a felhasznalasukba voltak elteroek attol ahogy felhasznaltam volna a rovid perspektiva nelkul.
Eppen most hat honapja egy agyverzes utan ,csaladi eset miatt olyan helyzetbe vagyok hogy vagy az elveimbol vagy az eletem minosegebol kellene engednem.Biztos hogy megtartom az ertekeket es ezzel egyhangban hatarozok a minoseg ellen ,ha nem igy tennem azt hiszem elvesztenem magam.Fajdalmas ..Ha visszont belul valtoznek az sajat magam meghazudtolasa lenne es az uj onmagamal nem tudnek mit kezdeni... |
|
A hozzászólás:
 |
SmartAss
2001-01-01 04:07:21
|
102
|
Mumu,
de a feltett kerdes marad:Tudsz-e valamilyen modon (peldaul ahogy leirtad.) bekeben elni sajat magaddal ?
Nem, szerintem folyamatában nézve soha. A lényeg, amit a 71. hozzászólásodban írtál: ez egy folyamat, aminek alapja - az értékrended - állandóan változik, amiből az is következik, hogy kénytelen vagy a saját tetteidet is állandóan átértékelni. Nagyon veszélyesnek is tartanám, ha valaki állandóan, vagy akár hosszasan békében élne önmagával, hiszen akkor vagy képtelenné vált a további emberi fejlődésre, vagy hazudik önmagának, és akkor vége is a történetnek, hiszen máris előkészített egy drámai helyzetet önmaga számára.
Macisajt,
Kérdezed, milyen konkrét események vezettek a véleményem kialakulásához. OK, elmondok egy példát.
Mint mindenkinek, nekem is "hétköznapi" viszonyom volt a családommal, minden szokásos pozitívummal és negatívummal együtt. Ekkor egy orvosi műhiba miatt meghalt az édesapám. Korábban számomra elképzelhetetlen konfliktusba kerültem önmagammal, hiszen hirtelen a nyakamba szakadt az összes feldolgozatlan és lerendezetlen élmény az addigi életemből, világossá vált, mennyit mulasztottam vele szemben, amit már soha nem tudok pótolni, milyen hibákat követtem el, melyeket már soha nem tudok korrigálni. Pár hónap múlva szintén orvosi műhiba miatt meghalt a testvérem. Itt már nem csak a már említett jellegű gondok jelentkeztek, kénytelen voltam sokkal mélyebbre ásni, hogy fel tudjam dolgozni általában az emberi kapcsolatok törvényszerű buktatóit, hibáit, és - bár semmi egetrengető nem történt köztünk - már a bűn szó sem volt idegen számomra. Három hónap múlva meghalt édesanyám egy autóbalesetben. Ez már olyan mélyebb összefüggések átgondolására késztetett, sőt, kényszerített, ami messze túlmegy egy-egy konkrét személy aktuális vonatkozásain. Ezért írtam, hogy nagyon sok dolog mélyebb megértéséhez sajnos szükségesek a katarktikus élmények, sőt, tragédiák. Ha az ember csak a "normális" életét éli, egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy a kellő mélységben ásson le önmagában, és az élet alapkérdéseiben. Ilyen élmények hatására azonban rákényszerül, hogy ugyanazokat a dolgokat, melyeket korábban az akkori viszonyainak megfelelően tulajdonképpen helyesen értelmezett, teljesen más dimenziókban értelmezze újjá, és ezzel egy olyan világ tárul fel előtte, amiről addig szinte fogalma sem volt, és melynek feldolgozása, újraértelmezése akár évekbe is beletelhet, ha pedig még itt-ott tévútra is téved (ami szinte elkerülhetetlen), akkor még hosszabb időbe is.
A legfontosabb tanulság - legalábbis számomra - ezekből az volt, hogy soha nem szabad ítélni, csak megpróbálni megérteni a világot, az embereket, a tapasztalt dolgokat, hiszen az biztos, hogy soha nem leszünk képesek a teljes megismerésre, és megértésre, mindig lesznek olyan mélységek, ahova - valószínűleg szerencsénkre - soha nem jutunk el, de attól még ott vannak, és igazságaik ránk is érvényesek. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|