Kedves Kilroy,
" Miért baj az, hogy így válaszoltam? "
Hát bajról egyáltalán szó nincs.
Csupán: mivel igen érdekesnek találtam a beirásotokat (SmartAss-al), az kezdett érdekelni, hogy álláspontotok kialakulásában milyen esetleges konkrét "előzmények" játszottak közre, valamint hogy helyességük/helytelenségük vonatkozásában,
alkalmazásuk során volt-e valamiféle visszajelzés.
Mert a saját példámat ismerem ( mármint a konkrét eseményeket), amire kiváncsi volnék, hogy közületek ki hogy ért meg egy ilyen, értékrend alkalmazásával összefüggő esetet.
Kvázi, mondjuk egy esetet ,hogy mikor, milyen
körülmények között alkalmaztátok a leirt elveket, és hogy sült el.
És támpontnak leirok egy forgatókönyv vázlatot:
Főhös ,neveltetése folytán klasszikus polgári értékrend hordozója , serdülőkorból éppen csak kinőve , megleli társát egy ellenkező nemü, kissé idősebb, tökéletesitett önmagában, akihez némi távoli rokoni szálak is fűzik.Történelemi , országhatárokon átcsapkodó viharok megakadályozzák ennek a kapcsolatnak a beteljesedését, mely végül
tragikusan végződik. Hősünk azonban folytatja éldegélését és mivel a természet ellátta adottságokkal, nők százait vonzza , akiket
a legjobb esetben is szerelem nélkül szeret.
Szereti őket, ha zongoráznak neki, ha felvarrogatják a gombjait, ha játszanak neki a szinházban, ha gyereket szülnek a megkérdezése nélkül(igaz, ezt csak jóval később), csak hát úgy érzi, az "igazi" , mint az élet a szerencséseknek felajánlott egyetlen nagy esély, már megvolt.
Telnek-múlnak az évek, cipeli polgári értékrendjét tehát mikor "korba" kerül , a család utáni kinzó vágya feleLős gondolkodásra buzditja. Kiválasztja azt a társat , aki akkori környezetében legmegfelelőbbnek tünik , akinek természete és határtalan szerelme kiküszöbölni látszik minden
buktatót.
Itt jön tehát az értékrenddel kötött kompromisszum:
feleségül vesz egy olyan társat akibe nem szerelmes, akiről tudja hogy nem az "igazi" , de hát ha már meg kell tenni ( hiszen a családalapitási kényszer polgáréknál kötelező)
hát akkor legyen, egye fene "megalkuszik".
Hamarosan egy rémálom közepében találja magát: hősünk ügyvédek, biróságok, gyámügyek forgatagában kapkodja fejét , megszületettt gyermekével zsarolják és örülhet ha nem lesz hidlakó vagy netán...
Mindaz amit felépitett romokban hever , mindaz amit az értékrendje alapján szivósan kialakitott, csak fájdalmat okoz.
Nos, innen kell talpra állni.
Megfogadja magában, hogy soha többet kompromisszumot, hogy irgalmatlanul kivágja mindazt ami egy kicsit sem felel meg értékrendjének. Kérdés: jó ez igy? Helyes-e?
---
Nos, ez lenne egy konkrét forgatókönyv vázlat, amire rá lehet(ne) húzni az elvi részeket.
De örülnék más konkrét forgatókönyv vázlatoknak is.
Üdv. |