Keresés

Részletes keresés

Mumu Creative Commons License 2000-12-30 01:04:48 69
Jo.akkor Neked is azt valaszolom:nem edekel jhogyan,a kerdes tudsz e bekeben elni magaddal.Ha igen es azt maskep akkor azt az utat valaszd,arrol is referalj .Egy gazdagitasa lenne a topicnak.
SmartAss Creative Commons License 2000-12-29 23:14:34 58
Mbrio,
Az értékrend módosítását nem én írtam, hanem Kilroy, ezt vele kellene megvitatnod.

Lényeges kérdés, mikortól beszélhetünk egyáltalán kialakult értékrendről. Az, hogy valaki elvileg egyetért bizonyos elvekkel, és értékekkel, még nem jelenti automatikusan azt, hogy igazán tisztában is van azzal, hogy az mit is jelent, maximum eléggé felszínes, kissé papírízű elképzelései vannak róla. Vannak értékek, melyek csak bizonyos élettapasztalat alapján értelmezhetők a szükséges mélységben, és a megértésükhöz át kell menni egy-két katarktikus élményen, meg kell élni akár tragédiákat is. Én nem hiszek az értékrend folyamatos átszabásában, tapasztalatom szerint a módosulás elsősorban a tudatos, vagy az élet által kikényszerített elmélyedésnek, a dolgok igazi megértésének következménye.

A hozzászólás:
Mbrio Creative Commons License 2000-12-29 20:55:34 57
Hali!

Szerintem, nem attól függ a békéd önmagadban, hogy kiszórtad-e jól az értékrendedből a felesleges dolgokat. Ezt nem tudod megtenni. Mert ha meg tudnád tenni, önmagad emelnéd fel oltárodra saját magad. Ha pofára esik valaki, mert változtat a dolgain, attól még lehet békében, csak a pofára esést vagy tévedést is úgy kell felfogni, hogy az hozzá tartozik és segít abban, hogy megtapasztaljon új dolgokat, mint pl a pofára esés újabb fajtája. Nem kellemes, de ha igazán megvagy magaddal, akkor nem okoz szükségszerűen életedben törést. Az újrakezdés és pofára esés átmegy egy nagy körforgásba, amely hasonlít az élet nagy körforgására. Egy kis újjászületés. :))

Előzmény:
SmartAss Creative Commons License 2000-12-29 20:13:32 56
macisajt,
Ez nagyon jó az elmélet, de amit viszont én hiányolok, az egy pár konkrétum/példa.

Fiatalabb korban az ember azzal van elfoglalva, hogy megalapozza az életét, egzisztenciát teremtsen, jó állást szerezzen, és ott előrejusson, társra találjon, megszerezze, és megtartsa, és még sok mindent tegyen, melyeknek alapvető jellemzője, hogy küzd valamiért, aminél szinte kizárólag az érdekeiből indul ki. Később is sok konfliktushelyzetbe kerül, melyeket a saját érdekeit figyelembe véve akar megoldani. Ezen események közben számos olyan helyzet fordul elő, melyet, vagy annak elintézési módját később, a "helyzet" elmúltával már nehezen tud összeegyeztetni az általa is vallott értékekkel.

Sokszor még akkor is osztogatunk sebeket, amikor arra semmi szükség, illetve nem is áll szándékunkban. Ezek is okozhatnak belső konfliktusokat. Konkrét példa csak a saját életünkből érdekes igazán, ehhez azonban elég némi önvizsgálatot tartanunk. Más életének példáival nehéz mit kezdeni, hiszen nem ismerünk minden lényeges körülményt, a szereplőket, és azt sem, hogy az adott téma mit is jelentett a résztvevőknek.

Egyet azonban nem szabadna elfelejteni. Mindenkinek csak a saját életét élheti, de azt nem tudja elkerülni. Senki nem veheti át döntései felelősségét, és magát a döntést sem, s ha segítséggel is, de mindenkinek magának kell megoldania élete problémáit, dilemmáit, konfliktusait. Mindenki más csak statiszta, akármilyen komoly véleménnyel is rendelkezik. Kár ezért máson számonkérni, hogy ő mit tenne egy adott helyzetben, ez illúzió.

Igen, nagyon határozottan is írtam, hogy vállalja mindenki a saját értékrendjét, és szórjon ki mindenkit az életéből, aki ezzel nem egyeztethető össze. Te is megjártad, hogy nem ezt tetted. A kis csalódásoktól kezdve a saját egyéniség elvesztéséig terjed a bajok skálája, ha valaki nem ezt teszi, de általános az AncsaH által említett probléma, hogy azt se tudja jószerivel, hogy ő kicsoda. Így pedig nem lehet hosszú távon normálisan élni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!