|
|
 |
Mumu
2000-12-30 01:02:44
|
67
|
| En nem banom ezt,de ez megint a megismeres ,itelethozas kulso aspektusa.Helyes hiszen erre megy az egesz,de a feltett kerdes marad:Tudsz-e valamilyen modon (peldaul ahogy leirtad.) bekeben elni sajat magaddal ? |
|
 |
Mbrio
2000-12-29 20:55:34
|
57
|
Hali!
Szerintem, nem attól függ a békéd önmagadban, hogy kiszórtad-e jól az értékrendedből a felesleges dolgokat. Ezt nem tudod megtenni. Mert ha meg tudnád tenni, önmagad emelnéd fel oltárodra saját magad. Ha pofára esik valaki, mert változtat a dolgain, attól még lehet békében, csak a pofára esést vagy tévedést is úgy kell felfogni, hogy az hozzá tartozik és segít abban, hogy megtapasztaljon új dolgokat, mint pl a pofára esés újabb fajtája. Nem kellemes, de ha igazán megvagy magaddal, akkor nem okoz szükségszerűen életedben törést. Az újrakezdés és pofára esés átmegy egy nagy körforgásba, amely hasonlít az élet nagy körforgására. Egy kis újjászületés. :)) |
|
A hozzászólás:
 |
SmartAss
2000-12-29 20:13:32
|
56
|
macisajt,
Ez nagyon jó az elmélet, de amit viszont én hiányolok, az egy pár konkrétum/példa.
Fiatalabb korban az ember azzal van elfoglalva, hogy megalapozza az életét, egzisztenciát teremtsen, jó állást szerezzen, és ott előrejusson, társra találjon, megszerezze, és megtartsa, és még sok mindent tegyen, melyeknek alapvető jellemzője, hogy küzd valamiért, aminél szinte kizárólag az érdekeiből indul ki. Később is sok konfliktushelyzetbe kerül, melyeket a saját érdekeit figyelembe véve akar megoldani. Ezen események közben számos olyan helyzet fordul elő, melyet, vagy annak elintézési módját később, a "helyzet" elmúltával már nehezen tud összeegyeztetni az általa is vallott értékekkel.
Sokszor még akkor is osztogatunk sebeket, amikor arra semmi szükség, illetve nem is áll szándékunkban. Ezek is okozhatnak belső konfliktusokat. Konkrét példa csak a saját életünkből érdekes igazán, ehhez azonban elég némi önvizsgálatot tartanunk. Más életének példáival nehéz mit kezdeni, hiszen nem ismerünk minden lényeges körülményt, a szereplőket, és azt sem, hogy az adott téma mit is jelentett a résztvevőknek.
Egyet azonban nem szabadna elfelejteni. Mindenkinek csak a saját életét élheti, de azt nem tudja elkerülni. Senki nem veheti át döntései felelősségét, és magát a döntést sem, s ha segítséggel is, de mindenkinek magának kell megoldania élete problémáit, dilemmáit, konfliktusait. Mindenki más csak statiszta, akármilyen komoly véleménnyel is rendelkezik. Kár ezért máson számonkérni, hogy ő mit tenne egy adott helyzetben, ez illúzió.
Igen, nagyon határozottan is írtam, hogy vállalja mindenki a saját értékrendjét, és szórjon ki mindenkit az életéből, aki ezzel nem egyeztethető össze. Te is megjártad, hogy nem ezt tetted. A kis csalódásoktól kezdve a saját egyéniség elvesztéséig terjed a bajok skálája, ha valaki nem ezt teszi, de általános az AncsaH által említett probléma, hogy azt se tudja jószerivel, hogy ő kicsoda. Így pedig nem lehet hosszú távon normálisan élni. |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2000-12-29 02:03:58
|
49
|
Kedves Kilroy és SmartAss,
Ez nagyon jó az elmélet, de amit viszont én
hiányolok, az egy pár konkrétum/példa.
Mondjuk erről:
" Nagyon sokszor éppen azért veszíti el az ember a belső békéjét, mert olyat tett, amivel ugyan nagyon elégedett volt az adott pillanatban, de
később mégis rá kellett jönnie, hogy amit tett, nem egyeztethető össze az általa is vallott értékekkel. "
Vagy :
" Aligha elkerülhető az, hogy ha kell, az értékrendjét meg tudja változtatni az ember. De miként? Úgy, hogy bármiféle szükséges
változtatást a meglévő értékrend alapján mérlegeljen az ember, és ha úgymond összefér azzal, akkor módosítsa az értékrendjét. "
Ez itt például igen határozottan hangzik:
"Nagyon lényegesnek tartom, hogy valaki merje a saját értékrendjét mások fölé helyezni, ne mások elvárásainak, hanem a saját értékrendjének
akarjon megfelelni, és merje kiszórni az életéből azokat az embereket, akik ezzel nem egyeztethetők össze. "
Szóval itt kuncogtam. Nem is keveset.
Igaz, kissé kesernyésen. Mert addig-addig "szórtam" , amig egyszer meguntam és kompromisszumot kötöttem, azaz engedtem a fene nagy elveimből/határozottságomból.Nos, akkorát buktam rajta, hogy hosszú évekbe telt és alig tudtam talpra állni... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|