|
|
 |
NO1
2000-12-29 18:39:11
|
157
|
Szia Eto,
egy kicsit OFFak vagyunk de azert gyerunk: csak most olvastam el a topikot, es be kell valljam, kicsit osszezavartal, ezert most kukacoskodok egyet:
A tudomany es a valosag viszonyarol.
Eloszor is: mifele "tudomany" az amit emlegetsz? Ugy beszelsz rola, mint valami allandoan jelen levo gondolatrendszerrol, ami az empirikus tapasztalatokon alapul. Ezzel szemben a valosag :) az, hogy minden tudomanyos vilagkepnek volt egy kifutasi ideje, majd UGYANAZOKRA az empirikus tapasztalatokra alapozva megcafoltak ugy ahogy volt, es jott egy masik gondolatrendszer.
Emlekezz csak: Newton, relativitas elmelet, kvantumfizika, majd nemlinearis dinamikai rendszerek - folyt. kov. Es mindegyikkel levezetheted, hogy az alma miert esik le, meegis egymas alaphipoteziseit cafoljak...
>Csak olyan hipotézissel lehet érvelni, amely meg >is cáfolható.
Ki akar olyan hipotezist gyartani, amirol tudja, hogy megcafolhato?! Hany kutato csinal olyan kiserletet, aminek celja, hogy megcafolja es nem az, hogy bizonyitsa hipoteziset? Persze tudom nem igy akartad mondani, ezert kifejtened az elobbi mondatodat?
>Az ellenőrizhetetlen és nem falszifikálható >hipotézisek nem sokat érnek. Értékrendszerem >szerint egy felvetést tudni kell ellenőrizni.
Maximalisan egyetertunk. Epp ezert elsajatitottam az un. lucid alom es testenkivuli tapasztalatok technikait es szemlyesen gyozodtem meg rola hogy leteznek ezek a tudati sikok (hogy ki hogy hivja oket es spiritualizalja-e, az most lenyegtelen). Ezek a mai pszichologiaban is elismert tenyek, kutatjak is (tudomanyosan!), bar nem sok helyen.
Es meeg csak hit sem kell hozza, mert ezek a tudatallapotok termeszetes emberi tulajdonsagok. Szamos fiatal, sot gyerek ir az elmenyeirol az ezekkel foglalkozo chat listakon, akik amugy nem vallasosak es soxor elso ilyen elmenyeik spontanul kovetkeztek be (ahogy nekem is anno).
>És éppen ezért nem tapasztalható meg számomra, >mert “megtapasztalásához” hit kell, nem pedig >racionalitás
Nem ironikus, hogy Newton (ha jol tudom) es Einstein meelyen vallasos emberek voltak, Darwin pedig felszentelt pap? Hit es racionalitas nem egymast kizaro dolgok az emberben, csak nehez harmoniaba hozni oket.
>De racionalitás hiányában az Ember elszakad a >külvilágtól és végső soron megtagadja mindazt, >amit e rációnak köszönhetően elért.
>Hogy érti, értelmezi a körülötte lévő világot
Mar megbocsass: ismersz olyat aki erti? :)
A sarkanyos peldad, bocs, de tautologia. Epp azert, mert a tortenet elejet valaki (Te)kitalalta es nem megtapasztalta. Racio valosag nelkul.
noone |
|
A hozzászólás:
 |
Eto Demerzel
2000-12-29 13:17:31
|
156
|
Nos visszatérésem kissé hosszabb időt vett igénybe mint azt eredetileg számoltam, de közben áttekintettem honnan jutott ide a párbeszédünk és miért akadt meg.
A tudományokról folytatott dialógus azzal indult, hogy “az ember azt hiszi magáról, hogy mindenható” és ez nagy részben a tudományoknak róható fel. Anélkül, hogy megismételném hónapokkal ezelőtt leírt gondolataimat, annyiban összefoglalnám, hogy a tudomány az embert nem tette önhitté, vagy legalábbis nem jobban, mint az a hit amely szerint Ő a teremtés koronája, az Isten által teremtett világegyetem központja.
Ezért írtam korábban, hogy ha tudomány önhittségre vezet néhány embert, az éppen olyan hiba, mint ahogy számos egyház is önhitté tett és tesz másokat. Ennek oka nem a tudományban és nem is az egyházban, hanem az emberi természetben rejlik.
Természet- és társadalomtudományok csakúgy, mint az alkalmazott vagy elméleti tudományágak a valóság leképzésére irányulnak. Az Embernek arra a törekvésére, hogy feltárja és megértse azokat a mechanizmusokat, amelyek a körülötte zajló folyamatokat irányítják. Azokat amelyeket pedig nem ért meg, hipotézisekkel pótolja, ellenőrzi, cáfolja és kijavítja. Tudományosan és perspektivikusan gondolkodik, hiszen a ma még elméleti tudományok megállapításai idővel gyakorlati hasznára válnak. Gondoljunk bele abba, hogy mennyire elméleti jelentősége volt a gravitációnak Newton idején és milyen gyakorlati haszna van manapság, az űrhajózás korában.
Írásod második része az asztrális világ, -dimenzió gondolatvetése, melynek végén megírod, hogy a legjobb az lenne, ha én magam is megtapasztalhatnám, mert attól tartasz, addig nem hiszem. És erre valami miatt nincs lehetőség.
A leírt gondolatrendszert önmagáért valónak tartom. Nem igazolható és egyben nem is szorul cáfolatra. Csak olyan hipotézissel lehet érvelni, amely meg is cáfolható. Az ellenőrizhetetlen és nem falszifikálható hipotézisek nem sokat érnek. Értékrendszerem szerint egy felvetést tudni kell ellenőrizni.
És éppen ezért nem tapasztalható meg számomra, mert “megtapasztalásához” hit kell, nem pedig racionalitás. De racionalitás hiányában az Ember elszakad a külvilágtól és végső soron megtagadja mindazt, amit e rációnak köszönhetően elért. Hogy érti, értelmezi a körülötte lévő világot, hogy kiemelkedett az állatvilágból és hogy a táplálékszerzés és a fennmaradás mellett jut ideje elméleteket is alkotni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy amit leírtál azt tagadnám. Ehhez való viszonyomat a másutt leírt “Sárkány a garázsban” példatörténet illusztrálja a leghűbben.
|
|
Előzmény:
 |
Zotyi
2000-03-10 16:41:43
|
142
|
Kedves Eto Demerzel! (csak, mert midig de 'merzel ;-)
Bocsáss meg, ezt most nem hagyhattam ki. Akkor tehát Atyus kérésére maradjunk.
Valóban, más tudományágakban is tapasztalható az anyagi világon túli tudás, de én a matematikát csak példának hoztam. Egyrészt azért, mert szerintem a legmarkánsabb erre nézve, másrészt ezt ismerem a legjobban. Egyébként én a matematikát két részre bontanám, (az anyagi világ problémáival foglalkozót - alkalmazott matematika) úgymint számtan, és (az általam példának hozott szintet) matematika. A számtanba belefér pl: a határozott integrál számítás is, stb. ;-) Igazából, úgy érzem ezen nem érdemes tovább vitáznunk.
Arra nézve, hogy a tudomány fogalmát én leszűkítettem a természettudományokra, azt mondom, hogy ez is csak példa szintű volt, hiszen ezek a tudományágak azok, ahol nem volt szükségem különösebb magyarázatra. A társadalom tudományoknál például már nem olyan egyértelmű a helyzet.
Más téma. Eszembe jutott közben, hogy a művészeteknek hol lehet itt a kapcsolódási pontja? Neked mi a véleményed?
> Nem pontosan értem mire gondolsz amikor azt írod, hogy az Ember az anyagi világot a "gondolat erejével" is kedve szerint
> alakíthatja, de azt gondolom, hogy ha az Ember nem olyan sikeres az "alkalmazkodásban" akkor kapacitásának nagy részét
>ma is a túlélés köti le, ami nem hagyna helyet a "gondolat erejének".
Érdekes meglátás. Kicsit megpróbálok bele menni. Az alkalmazkodás (a szóban benne van) valóban nem más, mint az anyagi világ (többek között saját "megnyilvánulási formánk") _elfogadása_ valóságként. Az anyagi világhoz (nem szüksészerűen, de) teremtés történetileg kapcsolódott az ún. polaritás. A kettő kölcsönhatásában létrejött egy asztrális világnak, ill. asztrális dimenziónak nevezett létsík (részletekbe most ne menjünk bele, mert hosszú lesz). Ami most ebből a lényeg, hogy a személyiség tudat (terminológiai meghatározások lásd: "Lélek és tudat különbözősége" topic), működése közben (lásd ego felépítése) a rajta "keresztül szűrődő", a Teremtés lényegét alkotó energiát, a maga eszközeivel (nevezzük gondolatnak) teremtésre használja fel. Ez a polaritásban kifejeződő "teremtés", maradéktalanul, az asztrális dimenzióban valósul meg. Objektumainak megnevezésére elfogadott az elementál szó. Ezek az elementálok, bár létezők, akár az anyagi világ, legtöbbünk számára közvetlenül mégsem nyilvánulnak meg, csak hatásaikat érzékeljük. A hatások az elemntálok, ill. az őket megteremtő "gondolat" erősségétől függenek. Az asztrális világ a tere az álmok egy részének, elementálok küldésével valósul meg a telepátia egy formája, és ez az alapja olyan jelenségeknek, mint pl: a gondolatolvasás, halottlátás, megszállotság. Nem babona tehát az sem, amikor a Mari néni megátkozza a szomszédék tehenét, hogy apadjon el a teje, mert valami sérelem érte a részükről. Ha megvan hozzá a "képessége", bizony tud teremteni olyan elementált, hogy akár a falu összes tehene megszűnik tejelni. Persze azért ez nem olyan egyszerű, és az elemntálok működése nem kis mértékben visszahat a teremtőjükre is. (Úgy van ez, akár csak nagyban, igaze ;-)
Ilyen értelemben, a "gondolat ereje" képes arra is, ha elég "erős", hogy létrehozott elementáljai az anyagi világban is változásokat okozzanak, manifesztálódjanak. Ezt a képességét azonban az ember valamikor elvesztette...
Mert nem csak az előbb példának hozott "rossz szándékú" elementál hozható létre, hanem jó is, az előbbiekből következően, elvben mondhatjuk, hogy az alkalmazkodás formájára nézve van más lehetőség is. Természetesen ezt csak elvben, mert elég kemény feltételei lennének, ill. továbbra is megmaradnánk az anyag vonalán.
Remélem sikerült most érzékeltetnem, hogy mire gondoltam, amikor a "gondolat erejéről" beszéltem. Van egyébként, aki ezt "műveli". A legjobb az lenne, ha Te magad is megtapasztalhatnád, mert attól tartok, addig nem hiszed. De erre (valami miatt) nincs lehetőség.
Zotyi |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|