|
|
 |
Törölt nick
2000-12-29 07:43:25
|
55
|
"Ez (ha igaz) jó példa arra, amit első két példádban idéztél. Elég konkrét? "
Hát, kedves Kilroy , én nem egészen erre gondoltam.
Mert igaznak igaz ( hajaj, de mennyire), de én inkább arról szerettem volna valamit, hogy Te(ill. SmartAss) kb. milyen előforduló esetre gondoltatok, mikor az általam idézett részleteket
irtátok.
(Én erre csak szerényen reagáltam a kis személyes példámmal, inkább azon gondolatom alátámasztására,
hogy adhat bárki bármilyen okos elméleti tanácsot,
lehet valaki bármennyire okos/felkészült/tapasztalt/stb., ez semmire nem biztositék, legkevésbé arra nem, hogy valaki ne tudná annak rendje-módja szerint elszúrni saját életét (és még jó ha csak a sajátját)...Mert itt van példának a topicbeli lány esete, mi itt hablatyolhatunk neki mindenfélét vegyesen, a kapcsolatainak egyensúlyát ő maga érzi és ez majdnem minden esetben változó. Leegyszerüsitve:
ha itt születik egy nagyon okos, komoly , megfontolt álláspont,akár konzenzussal, hogy "ilyennek kell lenni, igy köll ezt csinálni , mert lám a tapasztaltak ezt mondják", az még korántsem a siker garanciája..Sőt..
És erre is tudnék konkrét példát.) |
|
A hozzászólás:
 |
Kilroy
2000-12-29 02:16:29
|
50
|
Írod:
Igaz, kissé kesernyésen. Mert addig-addig "szórtam" , amig egyszer meguntam és kompromisszumot kötöttem, azaz engedtem a fene nagy elveimből/határozottságomból.Nos, akkorát buktam rajta, hogy hosszú évekbe telt és alig tudtam talpra állni...
Ez (ha igaz) jó példa arra, amit első két példádban idéztél. Elég konkrét? Adott pillanatban nyilván megfelelt az illető kiszórása az akkor érvényes értékrendednek (úgy érezted, hogy amit teszel, az összefér a meglévő értékrendeddel). Később pedig rájöttél, hogy amit tettél, az mégsem összeegyeztethető az értékrendeddel (ill. olyan változtatás volt ez az értékrendeden, ami mégsem fért össze vele). Hm?
Kil |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2000-12-29 02:03:58
|
49
|
Kedves Kilroy és SmartAss,
Ez nagyon jó az elmélet, de amit viszont én
hiányolok, az egy pár konkrétum/példa.
Mondjuk erről:
" Nagyon sokszor éppen azért veszíti el az ember a belső békéjét, mert olyat tett, amivel ugyan nagyon elégedett volt az adott pillanatban, de
később mégis rá kellett jönnie, hogy amit tett, nem egyeztethető össze az általa is vallott értékekkel. "
Vagy :
" Aligha elkerülhető az, hogy ha kell, az értékrendjét meg tudja változtatni az ember. De miként? Úgy, hogy bármiféle szükséges
változtatást a meglévő értékrend alapján mérlegeljen az ember, és ha úgymond összefér azzal, akkor módosítsa az értékrendjét. "
Ez itt például igen határozottan hangzik:
"Nagyon lényegesnek tartom, hogy valaki merje a saját értékrendjét mások fölé helyezni, ne mások elvárásainak, hanem a saját értékrendjének
akarjon megfelelni, és merje kiszórni az életéből azokat az embereket, akik ezzel nem egyeztethetők össze. "
Szóval itt kuncogtam. Nem is keveset.
Igaz, kissé kesernyésen. Mert addig-addig "szórtam" , amig egyszer meguntam és kompromisszumot kötöttem, azaz engedtem a fene nagy elveimből/határozottságomból.Nos, akkorát buktam rajta, hogy hosszú évekbe telt és alig tudtam talpra állni... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|