Rumci: magam is szeretem a "babonáskönyvet", de nem mindenben értek egyet Szepesyvel. A te nyelvész szemeddel nézve mennyire van igaza a részletekben?
Ha LvT miattam "szorongott", hadd oldjam egy kicsit a következôkkel. Összegyűjtöttem egy-két adalékot a befejezett mn.-i igenév (pp.) állítmányként való használatának kérdéséhez. Lehet, hogy tévedtem némely dologban – várom a véleményeteket.
Mint rumci is említette, az alapszabály az, hogy pp.-t állítmányként használni csak akkor helyénvaló, ha szófajváltás történt, azaz szavunk melléknév vagy fônév (is) lett. Néhány példa:
Mn.: sápadt, rekedt, rohadt, fáradt, lankadt, poshadt, foglalt, veszett, kihalt, nyílt, tapasztalt. Tehát helyes, ha azt mondjuk: ez az alma rohadt; az a szék foglalt; a tekintete nyílt. Mindez természetesen csak az adott szónak annak az értelmére vonatkozik, melyben szófajt váltott: a ház *lefoglalt; helyette: a ház le van foglalva vagy a házat (a végrehajtó) lefoglalta. E szó példája egyébként mutatja: nem igaz, hogy a melléknevekhez átkerült szó mindig fokozható: *(leg)foglaltabb. Aminthogy az sem igaz, hogy a szófajváltás nélküli, pp.-nek megmaradó alak nem fokozható, pl. (leg)nézettebb. Az itteni elsô 6 példaszóból nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az -ad/-ed képzôvel ellátott, hasonló típusú passzív igetövek mind ilyen tulajdonságúak, pl. akad, fakad. Különlegesség a (szárít)-szárad-száraz szóbokor: állítmányi értelemben a szárad pp.-jét a száraz helyettesíti: a ruha *száradt = a ruha száraz.
Fn.: pörkölt, kevert, sült, fagylalt, múlt, rizsfelfújt, befôtt, halott, vádlott, ünnepelt, címzett. Helyes mondatok: ez az ital kevert; a gulyás nem pörkölt.
Természetes, hogy azon igék körébôl, melyeknek a múlt ideje vagy pp.-je kétalakú vagy kettéválik, szóhasadással többször kapunk egy szófaját váltott alakot. Pl.:
Gyűrt (ige, pp.) – gyűrött (mn.): a hegység *gyűrt; az ing gyűrött.
Érdekes a hal ige két származéka: a kihalt már mn. (is), a halott fn., úgyhogy mindkettô lehet állítmány, pl. a táj kihalt; ô már halott.
Hasonlók: állt - állott: a hordóban a víz igen állott (azaz poshadt). Ért – érett: ez az alma már érett. Persze ez korántsem automatikus: írt – írott, de a levél *megírt, a törvény *írott. Uígy: rabolt – rablott, de a kincs *rablott. Stb.
A visel (és a kopik?) ige pp.-je külön képzôt kap, hogy mn. és így állítmány lehessen: ez a ruha *viselt, *(?)kopott; az a nadrág viseltes=kopottas. (A szôttes és a varrottas nem ilyen szerepű.) Viszont hasonló jelenség, hogy az *Ismert, hogy... bevezetô formulát könnyen kijavíthatjuk: Ismeretes, hogy.... Ugyanez a közismert vagy köztudott kezdôszóval egy fokkal kevésbé bántja a fülemet, talán azért, mert nincs *közismer vagy *köztud igénk. Mindenesetre jobbnak tartom, ha utánuk rakjuk a tény, dolog stb. szavak egyikét: közismert tény, hogy...
Vannak szerintem olyan pp.-k, melyek a szófajváltás folyamatában félúton állnak, mert állítmányként való használatuk eléggé elterjedt (!), de azért az ember érez vmi hiányt, döccenést a mondatban. Pl.: a barátom igen olvasott [ember], a barátnôm meg nagyon tapasztalt [nôszemély] :-) . Ez ciklámen, ezért védett [növény].
Szerintem elfogadható a pp. használata ilyenkor: teljesen nyitott mindenre, hiszen azt mégsem mondhatjuk, hogy nyitva van ! Másik példa: az atomerômű hôrendszere teljesen zárt. Ha az ilyesféle szerkezetet el akarjuk kerülni, meglehetôsen át kell szabnunk az egészet, ami nem mindig válik a mondat elônyére: az atomerôműnek teljesen zárt hôrendszere van vagy az atomerômű hôrendszere teljesen zárt egységet alkot.
Végül: az egyiptomi keresztény vallás a kopt. :-)) |