Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2000-12-29 23:54:10 1174
Az Index kegyelméből tegnap ki voltam tiltva a hozzászólók közül, de most talán már sikerül véleményt nyilvánítanom...

phls: Általában büszke szoktam a hibáimra lenni, ha azokat magam számára indokolni tudom. Utólag elemezve a képek jól optimalizáltak kifejezést azt alábbit hozom fel magamnak mentségül: (1) mint rumci említette korábban, ez egy zsargonkifejezés; ott az optimalizált "bevett" szó, így számomra már melléknév is; (2) a bilinguis környezet megteszi a maga hatását aziránt, hogy egymáshoz erodálódjon mindkét nyelv: így engem csak a te hozzászólásod döbbentett rá, hogy a magyarban a befejezett melléknévi igenév nem feltétlenül melléknév. A különbséget persze (mint utólag próbálgattam a pédákat) én is megtartom általában, de nem minden esetben "sikerül".
Más: Figyelemfelhívó e-mailedet megkaptam: nagyon jól jött, különben lehet, hogy nem néztem volna a topikba péntekig. Nekem egyelőre jónak tűnik. Egy kérésem azért lenne, olyan helyen gyűljünk, amit egy mucsai (itt: én) is meg tud találni: alulról ismerem a Deák teret és belülről a néhai sportcsarnok melletti buszpályaudvart. Ezen túlmenő helyismeretem nincs Pest-Budán.

rumci: Valamit kifelejtettem a szlovák határozókról szóló hozzászólásomban. Amit elmondtam, az csak az -o "képzővel" képzett rési határozószavakra vonatkozik. Ezek többségének van egy -e "képzős" párja (ered. lokatívuszi alak), amely nem szerepelhet állítmányi helyzetben, pl. Je mi smutno. (Szomorú vagyok) ~ Smutne som sa vrátil domov (Szomorúan tértem haza). A kétféle alak között már régóta kiegyenlítődés figyelhető meg: mai nyelvben ez utóbbi esetben szerepelhet smutno is, illetve egy-két szónál az -e-s alak is lehet már állítmányi (pl. rýchlo ~ rýchle [gyorsan]).
Ugyanakkor hagyhangúan kijelentettem, hogy a "szlovákban megmarad a határozói szerkezet, pl. Fázom ~ Je mi zima. Utólag végigpörgetve magyar szempontból a hasonló konstrukciókat, találtam sok példát, ahol a szlovák feladta ezt a konstrukciót:, pl. Som smädný áll *Je mi smädno helyett, ami teljesen "magyar tükörfordítás": Szomjas vagyok. Vagy álljon egy "németes" példa: Mám hlad = Ich habe Hunger. Nem csak a magyar vesz fel idegen elemeket...

A hozzászólás:
phls Creative Commons License 2000-12-28 19:34:30 1172
Rumci: magam is szeretem a "babonáskönyvet", de nem mindenben értek egyet Szepesyvel. A te nyelvész szemeddel nézve mennyire van igaza a részletekben?

Ha LvT miattam "szorongott", hadd oldjam egy kicsit a következôkkel. Összegyűjtöttem egy-két adalékot a befejezett mn.-i igenév (pp.) állítmányként való használatának kérdéséhez. Lehet, hogy tévedtem némely dologban – várom a véleményeteket.

Mint rumci is említette, az alapszabály az, hogy pp.-t állítmányként használni csak akkor helyénvaló, ha szófajváltás történt, azaz szavunk melléknév vagy fônév (is) lett. Néhány példa:

Mn.: sápadt, rekedt, rohadt, fáradt, lankadt, poshadt, foglalt, veszett, kihalt, nyílt, tapasztalt. Tehát helyes, ha azt mondjuk: ez az alma rohadt; az a szék foglalt; a tekintete nyílt. Mindez természetesen csak az adott szónak annak az értelmére vonatkozik, melyben szófajt váltott: a ház *lefoglalt; helyette: a ház le van foglalva vagy a házat (a végrehajtó) lefoglalta. E szó példája egyébként mutatja: nem igaz, hogy a melléknevekhez átkerült szó mindig fokozható: *(leg)foglaltabb. Aminthogy az sem igaz, hogy a szófajváltás nélküli, pp.-nek megmaradó alak nem fokozható, pl. (leg)nézettebb. Az itteni elsô 6 példaszóból nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az -ad/-ed képzôvel ellátott, hasonló típusú passzív igetövek mind ilyen tulajdonságúak, pl. akad, fakad. Különlegesség a (szárít)-szárad-száraz szóbokor: állítmányi értelemben a szárad pp.-jét a száraz helyettesíti: a ruha *száradt = a ruha száraz.

Fn.: pörkölt, kevert, sült, fagylalt, múlt, rizsfelfújt, befôtt, halott, vádlott, ünnepelt, címzett. Helyes mondatok: ez az ital kevert; a gulyás nem pörkölt.

Természetes, hogy azon igék körébôl, melyeknek a múlt ideje vagy pp.-je kétalakú vagy kettéválik, szóhasadással többször kapunk egy szófaját váltott alakot. Pl.:
Gyűrt (ige, pp.) – gyűrött (mn.): a hegység *gyűrt; az ing gyűrött.
Érdekes a hal ige két származéka: a kihalt már mn. (is), a halott fn., úgyhogy mindkettô lehet állítmány, pl. a táj kihalt; ô már halott.
Hasonlók: állt - állott: a hordóban a víz igen állott (azaz poshadt). Ért – érett: ez az alma már érett. Persze ez korántsem automatikus: írt – írott, de a levél *megírt, a törvény *írott. Uígy: rabolt – rablott, de a kincs *rablott. Stb.

A visel (és a kopik?) ige pp.-je külön képzôt kap, hogy mn. és így állítmány lehessen: ez a ruha *viselt, *(?)kopott; az a nadrág viseltes=kopottas. (A szôttes és a varrottas nem ilyen szerepű.) Viszont hasonló jelenség, hogy az *Ismert, hogy... bevezetô formulát könnyen kijavíthatjuk: Ismeretes, hogy.... Ugyanez a közismert vagy köztudott kezdôszóval egy fokkal kevésbé bántja a fülemet, talán azért, mert nincs *közismer vagy *köztud igénk. Mindenesetre jobbnak tartom, ha utánuk rakjuk a tény, dolog stb. szavak egyikét: közismert tény, hogy...

Vannak szerintem olyan pp.-k, melyek a szófajváltás folyamatában félúton állnak, mert állítmányként való használatuk eléggé elterjedt (!), de azért az ember érez vmi hiányt, döccenést a mondatban. Pl.: a barátom igen olvasott [ember], a barátnôm meg nagyon tapasztalt [nôszemély] :-) . Ez ciklámen, ezért védett [növény].
Szerintem elfogadható a pp. használata ilyenkor: teljesen nyitott mindenre, hiszen azt mégsem mondhatjuk, hogy nyitva van ! Másik példa: az atomerômű hôrendszere teljesen zárt. Ha az ilyesféle szerkezetet el akarjuk kerülni, meglehetôsen át kell szabnunk az egészet, ami nem mindig válik a mondat elônyére: az atomerôműnek teljesen zárt hôrendszere van vagy az atomerômű hôrendszere teljesen zárt egységet alkot.

Végül: az egyiptomi keresztény vallás a kopt. :-))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!