Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2000-12-28 13:44:56 27
"Az elj bekeben Onmagaddal az egy belso szabaly.Itt a kor szamomra bezarul.Magaddal bekeben el az aki a cselekedeteivel (legalabb is az adott korulmenyekben tett dolgaival)magaban teljesen egyettert. "

Hát kedves Mumu, ez igen képlékeny.
T.I. az emberek kis hányada van abban a szerencsés helyzetben, hogy azt cselekedheti, amivel önmaga is (belül) egyetért...Mert a kényszer egyébként nagy úr.
A cselekedetek nagy rész, amit embertársaink nagy része meghozni kénytelen nem más mint ismétlödő kompromisszumok sorozata ( az más kérdés, hogy erre önigazolás is is van a világon..).

Jómagam, apróbb-nagyobb bosszúságokat leszámitva (pl. hogy elszállt a nickem vagy hogy még kb. 3 hetig kénytelen vagyok szenvedni ettől az időjárástól ), igen békésen szemlélem a külvilágot.
Az új évben/évezredben, lassan, fokozatosan elhagyom az Index fórumait.
Ami érdekelt, azt már láttam, olvastam , tapasztaltam,lehet hogy könyvet is irok majd az itteni hálós életről és mozgató rugóiról( karakterek, események vannak bőségesen).

Ami pedig a cselekedeteket illeti ( figyelem, on topic!) vannak olyanok melyek helyességét csak az idő, sok egyéb tényező ( szerencse , "sors keze" stb.) függvényében igazol ( vagy nem).
Elég sokan élnek olyan dilemmák között,hogy "mi lett volna ha...Vajon akkor helyesen döntöttem/cselekedtem? Jól itéltem/mértem fel a helyzetet?" A válasz általában elsőre ritkán egyértelmü ( maximum a jövőbelátók képességeivel rendelkezők részére az), azonban sokan nem birják a faramuci állapotot és esetleges kételyeiket/lelkiismeretfurdalásaikat megelőzendő mihamarabb megprobálnak bizonyosságot szerezni.
Persze az ilyen bizonyosság is lehet megtévesztő, mint minden erőszakolt esemény, no de ez már egy másik történet.

Boldog(abb) Új Évet.

A hozzászólás:
Mumu Creative Commons License 2000-12-28 05:13:33 25
Kedves SmartAss (es igy pancso is ),azt hiszem a Ti vitatok elviszi a topic temajat (legalabb is ahogy en ertettem) egy masik igen kivanatos beszelgetes fele ,ami csak gazdagit rajta.
Megis az en alapgondolatom elesebb megfogalmazasa erdekeben:
Az elj bekeben Onmagaddal az egy belso szabaly.Itt a kor szamomra bezarul.Magaddal bekeben el az aki a cselekedeteivel (legalabb is az adott korulmenyekben tett dolgaival)magaban teljesen egyettert.
Es ez az egyetertes mobilizal kifele ,kivuli cslekedetekre(a masik toletek inkabb analizalt aspektus).
En itt csak arrol beszelek hogy a belso beke a legfontosabb egy szemelyiseg kialakitasaba,megorzesebe es onvaltozasaiba.Ez ad erot ez tartja ossze mint a cement a szemelyiseget.
A tanacs pedig:ne hazudj,ne csald meg magadat es boldogabban elsz a foldon...
Előzmény:
SmartAss Creative Commons License 2000-12-28 01:16:29 11
Na igen, a dolog valahol itt kezdődik, hogy tudjuk-e egyáltalán, kivel és mivel kellene békében élnünk, kik és milyenek is vagyunk valójában? S ha kezdjük megismerni, nem futunk-e el ész nélkül az igazság elől, mert a valóság oly messze van az önképünktől, hogy nem tudjuk/merjük/akarjuk vállalni...

Az első lépés önmagunk valós megismerése, és csak utána jön az elfogadás soxor fájdalmas művelete. Ha nem tudjuk az önmagunk által nyújtottakat értékként elfogadni, hogyan is várhatnánk, hogy más annak tekintse, igényt tartson rá, és a saját értékeit hajlandó legyen nyújtani cserébe? Pedig jobb beérni a kevésnek vélttel, hiszen a többi amúgy is csak illúzió, és egyáltalán nem biztos, hogy amit mi kevésnek vélünk, az másoknak nem éppen sok. Ez amúgy is csak a bilaterális kapcsolatokban dől el, mit kezdenénk azokkal az egyébként valós értékekkel, amik nem felelnek meg habitusunknak, egyéniségünknek és értékrendünknek? Bátran vállalva önmagunkat keresni kell azokat, akiknek az általunk nyújtani képes dolgokra van szükségük, és ha elsősorban adni, és nem kapni akarunk, akkor minden csalódás ellenére arra is van esélyünk, hogy a környezet is pozitívan viszonyuljon hozzánk, de legalábbis békén hagyjon.

A másoknak való túlzott megfelelni akarás nem csak AncsaH problémája. Éppen e napokban foglalkoztat e kérdés egy számomra igen kedves emberke esetében, akibe már gyerekkorban beleégették az értéktelenség tudatát (egyébként teljesen alaptalanul, sőt!), ami néha a másoknak való megfelelésnek szinte az önfeladásig terjedő mértékét eredményezte. Adni pedig csak az tud, akinek van is miből, ehhez az önálló, integráns személyiség megteremtése és megőrzése elengedhetetlen. Nem könnyű feladat, de messze nem is reménytelen, ezért mindenképp érdemes vállalni a küzdelmet önmagunkkal. Ha meg sikerül, az eredmény minden várakozásunkat felülmúlhatja, és nem csak az önmagunkkal, hanem a számunkra fontos emberekkel való viszonyunkban is!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!