|
|
 |
zsuzsa
2000-12-27 15:37:44
|
23
|
Miszisz :
2 évet éltem külföldön a férjemmel, sőt ott is szültem. Sajnos nem birta ki a házasságunk. 7 év távlatából sokat gondolkodtam, mit kellett volna másképp csinálnom. Nem jöttem rá, miért romlott el illetve nem hiszem, hogy másképp csinálnám, ha még egyszer ujrakezdhetném. Pár dolgot nekem is ugyanolyan nehéz volt, mint most neked, de az évek múlásával nem nyomaszt anynira.
1. Ne gyötörd magad a nyelvtudás hianya miatt !!Én 2 kicsi gyerekkel otthon ültem, SENKIVEL sem tudtam gyakorolni, az exem azota is azt terjeszti rolam, hogy nyelvi problemak miatt jottem haza pedig itthon siman nyelvvizsgaztam es idegenvezetesből éltem évekig.....Szóval amikor egész nap nem hallasz felnőtt emberi szót, ugy még magyarul is elfelejtesz..
2. Hiányoznak mindkettőtöknek a barátok, a rokonok visszajelzései, sokkal több a feszültség.. esetleg próbáld meg kiirni magadból, levelezz mindenkivel aki meghallgat.
3. Itthon is zavarna, hogy GYES-en lévő niemand vagy, én is csak mint X.Y. felesége léteztem, már a végén arra gondoltam, a sirkövemre se a becsületes nevem kerül, hanem csak ez : X.Y. felesége :-((
ez ellen sajnos nem lehet mit tenni. Ha a ferjed szeret és becsül, akkor éreztesse ezt veled.
Igazából nem tudom, hogyan lehet ezeket a problémákat megoldani :-((( ahol most dolgozom, a külföldi kollégák autót vesznek a háztartásbeli feleségüknek, baby sittert fizetnek stb igy az el tud járni tornázni, nyelvtanfolyamra stb dehát ez pénzkérdés . |
|
 |
Horgasz_Csaba
2000-12-27 14:49:41
|
22
|
Kedves Miszisz,
Ha valaki elakad egy bizonyos ponton az életében, és pszichológushoz fordul, az első lépés többnyire a helyzet alapos, részletes tisztázása, feltárása. Ez már önmagában is "terápiás" hatású, hiszen az ember sok nemszeretem dolgot hárít el magától, amit egy kívülállónak könnyebb észrevenni. A továbblépéshez sok kérdés megválaszolására lenne szükség, mint pl.: Hol vagy, meddig szándékoztok kint maradni, mire kell berendezkedni, milyen nehézségeket okoz a nyelv, az ország kultúrája stb., milyen kapcsolati háló van körülötted, mi jellemzi férjeddel való kapcsolatodat, stb-stb. Az is érdekes lehet, hogy miért viselt meg annyira a kintlét első időszaka, és férjedet miért nem? Persze, nem gondolom, hogy mindezt plénum elé kéne tárnod, de ha gondolod, e-mailben folytathatjuk.
Csaba |
|
A hozzászólás:
 |
miszisz
2000-12-27 03:20:18
|
21
|
Kedves Csaba!
Köszönöm a válaszod melynek a második része igen elgondolkodtatott. Függőnek neveztél, ami jelen körülményekre nézve nagyon igaz, de nem volt ez mindig igy.
Mióta kijöttem, kb másfél éve, a megváltozott körülmények tettek félőssé és kiszolgáltatottá. Ami rettenetesen meggyötört az első időben és mint látod még mindig nem tudtam kigyógyulni belőle.
Otthon 20 éves korom óta a saját életemet éltem 29 éves koromig, amikor is összeházasodtunk. A helyem valójában soha nem találtam, de erősen álltam a saját lábamon. Azt hiszem az elszántság és a hit hiányzik belőlem leginkább. Hinni magamban és az álmaimban. |
|
Előzmény:
 |
Horgasz_Csaba
2000-12-26 23:02:03
|
20
|
Kedves Miszisz!
Csupa gyakorlatias dolog jut eszembe, amihez nem kell pszichológusnak lenni. Pl., hogy ezek szerint férjed el tud tartani egy ideig, és nem gond a kenyérkereset? Ha a szoborkodás ennyire fontos számodra, miért ne iratkozhatnál be egy képzőművészeti iskolába, akár ott külföldön is? A pénzkeresetet is ezzel kellene összekötni, mert fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál. Nem tudom, milyen konkrét lehetőségek vannak, de elindulásul ilyesmik jutnak eszembe: művészeti manager (kiállítás-szervezés stb.), újságírás-szerkesztés művészeti lapban, ki lehetne használni esetleg a külföldi tartózkodásodat, és valamiféle közvetítő (tudósító vagy kereskedelmi jellegű) munkát végezni a két ország között, stb.
De azért elmondom a pszichológusi hátsó gondolataimat is: a tények azt sugallják, hogy általánosabb ez a bizonytalanság benned; már a pályaválasztás előtt is bizonytalan voltál, mit szeretnél kezdeni az életeddel, hiszen a gyerekekben előbb-utóbb kialakul valamiféle érdeklődési irány, Te mégis tanácstalan maradtál, szüleid irányítását vártad volna. Aztán lett egy szakmád, mégsem vállaltál önálló munkát: egy vezető kiszolgálását választottad, ami a függőség biztonságát nyújtja. Most pedig férjedre hagyatkozol, ő keresi a pénzt, amíg Te "megtalálod önmagad". Szóval, ez olyan benyomást kelt bennem, mintha fontosabb lenne számodra a biztonság (függőség) mint az önállóság, ami gátol önmagad megtalálásában (a munkát is beleértve). Talán, ha mernél önállóbb lenni, a tervezés is könnyebben menne.
Csaba |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|