|
|
|
|
 |
rumci
2000-12-23 23:52:17
|
1166
|
| A hagyományt úgy értettem, hogy kb. százéves szerkezet, akkortájt kezdték üldözni szegény határozói igeneveket. |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2000-12-23 23:48:24
|
1165
|
Kösz az infót, bár a mifelénk honos nyelvben megszokott konstrukció a melléknévi igenevek állítmányi használata (hagyománya van!), így valószínűleg a jövőben továbbra sem leszek továbbra képes eltekinteni a használatuktól magyarul.
Ezen túl úgy érzem, hogy reális poliszémia (értsd: értelemzavaró) csak ritka esetben alakulhat ki. |
|
Előzmény:
 |
rumci
2000-12-23 23:35:39
|
1163
|
| A magyar nyelvben általában melléknévi igenév nem kerülhet állítmányi pozícióba (csak a beálló történésű, de az is ritkán). A határozói igeneves állítmányt elég sokat támadták – alaptalanul – egyes nyelművelők, germanizmusnak minősítve azt, ezért (mivel személytelen szerkesztésre szükség volt) kialakult ez az öszvér, aminek hagyománya sincs, és kivétel nélkül grammatikai poliszémiát okoz. Konklúzióul az merném mondani, választékos beszédben (befejezett) melléknévi igenév nem szerepelhet állítmányi pozícióban; látszólagos kivétel azért van: ha a melléknévi igenév szófajt váltott: melléknév (esetleg főnév – bár az itt nagyon furcsa) lett. A témáról bővebben e könyv első fejezetében olvashatsz. Amúgy is nagyon kedves olvasmányom. :-)) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|