|
|
 |
Fórián Szabó István
2000-12-22 19:11:29
|
46
|
Kedves Arzénka,
azzal vádol a majdnem-anyósod, hogy a fiát "meg akarod fogni".
Én akár meg is fordítanám a kérdést: mit gondolsz, a majdnem-anyósod fia "meg akar-e fogni" Téged?
Vagyis, hogy ne ilyen rosszindulatú hangnemben lehessen beszélni rólatok: mit gondolsz, hosszabb távon mik a szándékai veled a párodnak ? És neked mik a szándékaid ővele?
Azt gondolom, minden anyós-hármas tisztázó beszélgetés előtt ezt nektek kettőtöknek jó pontosan tisztázni. (Lehet, hogy ez nem is kérdés, a leveledből ez számomra nem derült ki - csak annyi, hogy pároddal két éve együtt éltek, együtt dolgoztok. De miként tervezitek a jövőt?)
Mert hogy majdnem-anyósod vagy bárki kb.annyit tud ártani nektek, amennyi rést talál köztetek. "Ártékonykodhat" persze továbbra is vagy ettől függetlenül, de ha ez nem talál termőtalajra, akkor előbb-utóbb csak neki kell "alkalmazkodnia".
Szóval, azt gondolom, ha egyáltalán, akkor a fián kívül még ti k e t t e n tudjátok megszelíditeni őt. De ennek csak akkor van alapja és értelme, ha csakugyan elhatározottan "együtt vagytok", együtt akartok maradni, és a párod akarja és vállalja ezt - akár a saját mamájával szemben is, ha kell.
Ha nem így volna, nem sok értelmét látom annak, hogy "megvívj" az anyósoddal a fiáért ...
Válaszolj, ha van mit, vagy ha félre értettem a problémádat!
üdvözlet István
|
|
A hozzászólás:
 |
Arzénka
2000-12-19 22:10:59
|
42
|
Kedves István!
Nagyon örültem, hogy rátaláltam erre a fórumra, talán tudsz segíteni a barátom édesanyjával kapcsolatos problémám megoldásában.
A történethez hozzátartozik, hogy már több mint 2 éve együttélünk. 200 km-re élünk a családjainktól. Rendszeresen hazajárunk hétvégente. Azt, hogy a szüleim normálisan viszonyulnak a fiához úgy érelmezi, hogy meg akarják fogni, mert - szerinte - jó parti. Nem érti meg, hogy a szüleim mindenkihez pozitívan állnak hozzá, mert gyárilag ilyenek. Szóval a gond az, hogy még 2 év után is azon munkálkodik, hogy elszakítson minket egymástól és a fia költözzön haza. Azt maximálisan meg tudom érteni, hogy magányosan él, egyedül, de már többször ajánlotta neki a párom, hogy adják el az ottani házat és vegyenek itt egyet, és éljünk hárman együtt, de neki ez nem tetszik, mert ő abban a házban szeretne meghalni, ahol született. Engem már nagyon zavar ez a helyzet. Leginkább az, hogy a fiát piszkálja velem, a hátam mögött. A családi találkozásaik rendszerint veszekedésbe torkollanak és mindig én vagyok az, aki miatt veszekszenek. Eleinte a személyem ellen szólónak vettem ezeket a jeleneteket, de idővel rá kellett jönnöm, hogy akárki lehetne a helyemben, azzal ugyanúgy bánna, mert nem tudja elfogadni, hogy a fiának külön élete van. Minket a munkánk ideköt, nem szeretnénk hazamenni. Ő viszont nyugdíjas az érzelmi kötelékeken kívül (a hely ahol született és ahol meg akar halni) más nem köti a faluhoz. Persze tudom, hogy ezek igencsak erős kötelékek.
Azt hiszem, hogy valamilyen szinten nekem kell megtennem az első lépéseket, hogy normalizáljuk a viszonyunkat. A párom már nagyon sok mindent megpróbált, hogy elfogadtasson az anyukájával. Szerintem most egy 3-asban lefolytatott beszélgetésnek kellene következnie, csak ne tudom hogyan kezdjek bele, azt végképp nem szeretném, hogy mégjobban elmérgesedjen a viszonyunk.
Válaszodat előre is köszönöm:
Arzénka |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|