Keresés

Részletes keresés

Rozsa Creative Commons License 2000-12-19 13:00:03 22
és elfehéredve mutatott jobbra. Alekszj is alig akart hinni a szemének és döbbenten bámult egy ideig. Mikor magához tért, odarántotta a mellettük nem messze futó férfit és lenyomta a földre.
- Nyugi!Alek vagyok, maradj csendben!
Sokáig szuszogtak egymás mellett heverve. Várták, hogy a keményen lépkedő cipők tulajdonosai elhúzzák a csíkot.
Alekszej még mindig érezte, hogy a szive gyorsan ver, miközben a nedves és sáros földön van a feje. A szájában érezte lassan a föld ízét, de mindez nem számított, csak egy kérdés, ami halkan kibukott belőle:
-Kolja, te élsz?!
A hozzászólás:
ugyanaz Creative Commons License 2000-12-19 12:43:05 21
...ebben a pillanatban odakint eldördült egy fegyver. Az első lövést több követte. A lövések hangja a szomszédos raktárutcából jött. Kivehető volt, hogy legalább hárman vívnak tűzharcot.
Felugrottak a fölről és a tűzlétra irányába siettek, azon fel a tetőre. Hasoncsúszva szemlélték a terepet. A lövöldözők annyira közel voltak, hogy még a tárcsere hangja is hallatszott, mégsem láttak senkit.
Olga hirtelen megmarkolta Alekszej vállát...
Előzmény:
Rozsa Creative Commons License 2000-12-19 12:33:43 20
Most már ő is megijedt, de nem mert visszakozni. Lassan kinyitották az ajtót és kiszálltak. Kezük megfeszülve pihent a zsebükben lapuló fegyveren. Mindketten kibiztosítottak.Elindultak a raktárajtó felé, de félúton mindketten földre vetették magukat.Fémes csattanással esett valami a földre, látni azonban nem lehetett semmit. Olga egyszercsak nevetve felállt:
-hiszen ez csak egy kóbor kutya, nézd mi...
Nem folytathatta, mert

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!