|
|
|
|
 |
Rozsa
2000-12-19 13:00:03
|
22
|
és elfehéredve mutatott jobbra. Alekszj is alig akart hinni a szemének és döbbenten bámult egy ideig. Mikor magához tért, odarántotta a mellettük nem messze futó férfit és lenyomta a földre.
- Nyugi!Alek vagyok, maradj csendben!
Sokáig szuszogtak egymás mellett heverve. Várták, hogy a keményen lépkedő cipők tulajdonosai elhúzzák a csíkot.
Alekszej még mindig érezte, hogy a szive gyorsan ver, miközben a nedves és sáros földön van a feje. A szájában érezte lassan a föld ízét, de mindez nem számított, csak egy kérdés, ami halkan kibukott belőle:
-Kolja, te élsz?! |
|
A hozzászólás:
 |
ugyanaz
2000-12-19 12:43:05
|
21
|
...ebben a pillanatban odakint eldördült egy fegyver. Az első lövést több követte. A lövések hangja a szomszédos raktárutcából jött. Kivehető volt, hogy legalább hárman vívnak tűzharcot.
Felugrottak a fölről és a tűzlétra irányába siettek, azon fel a tetőre. Hasoncsúszva szemlélték a terepet. A lövöldözők annyira közel voltak, hogy még a tárcsere hangja is hallatszott, mégsem láttak senkit.
Olga hirtelen megmarkolta Alekszej vállát... |
|
Előzmény:
 |
Rozsa
2000-12-19 12:33:43
|
20
|
Most már ő is megijedt, de nem mert visszakozni. Lassan kinyitották az ajtót és kiszálltak. Kezük megfeszülve pihent a zsebükben lapuló fegyveren. Mindketten kibiztosítottak.Elindultak a raktárajtó felé, de félúton mindketten földre vetették magukat.Fémes csattanással esett valami a földre, látni azonban nem lehetett semmit. Olga egyszercsak nevetve felállt:
-hiszen ez csak egy kóbor kutya, nézd mi...
Nem folytathatta, mert |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|