|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2000-12-17 17:27:51
|
7
|
Igen, általában a felgyorsult élet mögé bujunk el.
Pedig sokkal inkább igaz az, hogy a létbizonytalanságunkból adódik az elhidegülés. Nincsennek értékek. Minden igaz egyik nap, és annak az ellenkezője is igaz lehet másnap. Ember ember farkasa, nincs értékrend.
Vajon, hány kortárs írót tudnánk felsorolni? Vagy kortárs filmrendezőt? De mondhatnék sportolót, vagy kiránduló helyeket.
Marad a gumi, a globalizáció, a könyöklés.
Kitőrni belőle?
Nem könnyű, de lehet.
Csak akkor a környzet jobb esetben csodabogárnak néz. Rosszabb esetben hülyének. |
|
Előzmény:
 |
klia
2000-12-17 15:48:09
|
1
|
| Darázsfészekbe nyúltál. A felgyorsult élet, és a technika hatalmas robbanásszerű fejlődése miatt a húszadik század átka az emberi kapcsolatok elsívárosodása. Ma már legtöbben azt állítják nincs idő a lelkizésre. Beosztják családtagjaikat bizonyos napszakokra, vagy még arra sem, hanem holmi cédulákon kommunikálnak velük. Kommunikáció és személyes kontaktus nélkül azonban szinte biztos a kapcsolat (legyen az családi, munkahelyi, stb) halála. Ez van. Én magam is nehezen élem ezt meg, kézzel, lábbal tiltakozom is ellene, de csak értetlenül bámulnak rám a szeretteim, nem értik mi a bajom. Pedig semmi más, csak szeretnék többet jelenteni a számukra, központi helyet a szívükben. Törődést és empátiát várok, és akarok adni én is. Ma már ezt nem fogadják szívesen. Teherként nehezedik rájuk. Minden más fontosabb, nem érnek rá a lelkemmel foglalkozni. És ettől még biztosan szeretnek a maguk módján, csak lassan idegenné válnak, eltávolodnak. Hát nem könnyű szívvel mondom, de ennyi. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|