Keresés

Részletes keresés

mano6 Creative Commons License 2000-12-17 13:52:17 202
Fél évvel ezelőtt én is hasonlóan gongoltam, hogy a genetika az, ami inkább meghatároz minket. E féléves tanulmányaim során, viszont egyre inkább kezdek belőle leadni. Nem is tudjuk igazán, hogy a környezeti hatások mennyire nagy erejűek. Sok esetben nem lehet eldönteni, hogy az egyén genetikai háttere, vagy az őt ért hatások miatt olyan, amilyen. De hogy őszinte legyek, ez a kérdés mindig is motoszkált bennem. Anno Tacival való kavalkádomban gondolhodtam, hogy a skorpoknál fel teszem ezt a kérdést.
A hozzászólás:
Mbrio Creative Commons License 2000-12-17 13:14:41 200
Agyunk kisebb területének vagyunk urai, mint hiszed.
A kódolt állomány a legnagyobb. De ez teszi ki a működés, a létezés fenntartásának legnagyobb részét. A tanult dolgok egy részét tudod kontrollálni. De annak is csak egy részét, mert vannak olyan tapasztalatok, élmények, amik tudat nélküli reakciót váltanak ki -> feltételes reflex. Az ösztönöket pedig befolyásolni sem tudod, ugye ezek egy részéről beszélgettünk. Az ösztönöket a tanulással egészíted ki. A feltételes reflexek kialakulása is erős beégetés következménye. Akkor lesz negatív, ha negatívat tanulsz égetsz be. Erre való a környezet, amire mano utalt. De ha az alapanyag hibás, csak nagyon erős beégetéssel tudsz rajta változtatni. Szinte kínlódás ez, mert ellenkezőt kell beégetni, mint ami már kódolva van. És a beégetés nem mindíg írja felül a kódot, hanem csak zavart okoz -> idegrendszer összeomlása. Láttak ilyenre esetet, amikor egy jobbkezes pingpongozó elhatározta, hogy megtanul ballal jáccani. Hosszú kórház lett a vége. A tanulás egy fokánál nem volt képes továbbmenni és az erőltetés hatása az összeomlás lett. Tehát valamely szinten áthághatatlannak is nevezhetjük.
A genetikai belenyúlást egy lénybe visszataszítónak találom. Még a növényekbe is. Ne legyünk istenek. A törzsfejlődés nem hiába van. A kiválasztódás szintén hasznos dolog. Az ember ezt áthágjatja a tudománnyal, de szerintem sokal több a vesztenivaló, mint a nyereség. Egyébként egyetértek howdyval.

Az, hogy a Matrix mennyiben megvalósítható, vannak kételyek. De az elv mindenképpen működik.

Előzmény:
howdy Creative Commons License 2000-12-17 10:46:35 198
Akkor tehát? Csak agyunk egy kis területének vagyunk urai? Minden más belénk van kódolva? Tehát akkor igaz ez a Mátrix sztori mégiscsak...?
Igen, a sejtmagjaimban tiltakozik a tudatalattim / tudatfelettim(?)/ és értelmemet kikerülve teljesíti küldetését és hozza meg döntéseit „helyettem”. Mumu, ez a „Minőségét veszti” kifejezés nagyon találó volt, elgondolkodtatott. Tökéletesen igazad van. A satnyaság kérdése értelmünkben tabu , tudatalattinkban viszont áthághatatlan(?) alaptörvény: nem vonzódunk hozzájuk. Áthághatatlan? kérdezem kérdőjellel, mert sok érdekes játékot játszottam illetve láttam már játszani az emberi aggyal. Ahogy megszüntetünk fóbiákat, ahogyan megváltozatunk viselkedéseket, talán találunk még pszichológiai módszert (esetleg génsebészeti beavatkozást) arra is, hogyan lehet ILYEN mélyre eljutni és állítani egyet legbelsőbb kapcsolóinkon. És ha eljutunk idáig? Akkor a mi „tolerancia”-kapcsolóinkon állítunk, vagy az övéiken, a „satnya”-géneken? ”. Na? Vagy maradjon minden így? Szerintem nem játszhatunk Mengelét egyik irányban sem. Maradjunk mindannyian azok, akik vagyunk, és törődjünk azzal, hogy saját tudattalanunkat közelítsük saját tudatos viselkedésünkhöz. Ne kérje rajtam számon senki a viszolygásomat, fogadja el, hogy én ilyen vagyok. Én teszem ugyanezt, ok? A magam és a társadalom szintjén én nem a zsigeri viszolygást tartom szükségesnek megszüntetni, hanem a tudatos kirekesztést.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!