Keresés

Részletes keresés

Horgasz_Csaba Creative Commons License 2000-12-17 23:22:39 14
Kedves Sella,

nem, a topik nem halt meg, csak úgy látszik, téli álmát alussza. De "életmentő" megnyilvánulásod talán újra aktivizálja kicsit :-)) Lehet, hogy a topiknyitó túl általánosra sikerült, de legalább sokminden belefér. Hogy ennek ellenére miért állt le, azt nem tudom...

Hogy az embernek van-e helye a világban? Hát persze, KELL lennie! Mindenki tartozik valahová. Én azt hiszem, akkor kap igazán hangsúlyt ez a kérdés, amikor valaki az ellenkezőjét érzi, hogy ő valahogyan kimaradt. És az nagyon rossz, akkor muszáj valamit tenni. Nem besorolni szeretném az embereket, távol áll tőlem mindenféle "falanszter"-elmélet, inkább a hiány oldaláról merül föl bennem ez a kérdés: vagyis az foglalkoztat, hogy hogyan és miért kerül valaki olyan helyzetbe, hogy nem találja a helyét, elmagányosodik, kirekesztődik az őt körülvevő közösségből, nem tudja, mit is akar az élettől, önmagától, vagyis céltalanná válik, nem tudja, hol tanuljon tovább, milyen munkát, hivatást válasszon magának - szóval effélék érdekelnek. Vagy lehet, hogy tévedek, és mindenki nagyon a helyén van, és fölösleges volt ez az egész kérdésfeltevés? (Még egy megjegyzés, nem tudom, mi alapján merült fel benned, hogy ennek bármi köze lenne a liberális vagy nem liberális szemlélethez?)

Üdv., Csaba

A hozzászólás:
Sella Turcika Creative Commons License 2000-12-16 23:41:29 13
Kedves Csaba,

ezt a topik meghalt? Mi történt veled? Szerintem a kétrdésfeltevés jó, csak kicsit általános. Te egyébként azt gondolod, hogy az embernek van "helye" a világban? Mármint olyan determinált féle? Egy pszichológ az nem liberálisabb?

Sella

Előzmény:
Egy Creative Commons License 2000-11-02 15:27:17 12
Távolból visszatekintve úgy gondolom, hogy ezen az élethelyzeten, amiben vagy sokan keresztül vergődtük magunkat. Tipukusan az átmenet, amikor még bennünk van az irányított gyermek és az irányító felnőtt. Egy átmenet. Még bennünk van, hogy mi az amit elvárnak tőlünk, de ugyanakkor már a felnőtt is bennünk van, akinek kialakulóban van a saját elképzelése is a világról.
Tanulással kapcsolatban: Meg van a maga elképzelése, hogy mi az amit tudni, megtanulni akar, de ehhez egy sor olyan kérdéssel is foglalkoznia kell, amit saját magától nem vállalna, nem kíváncsi rá, nem érdekli, vagy nehéz. Lehet azonban hogy valami miatt lényeges, vagy egyszerűen a műveltséghez szükség van rá, ezért kötelező megtanulni.
Akarat kérdése. Amit meg akarunk tanulni, bármilyen nehéz is, kíváncsiak vagyunk minden részletére, tehát tudjuk, amit ránk kényszerítenek, hát nem tanuljuk olyan lelkesen.

Vizsgázni úgy kell elmenni, hogy: "tudom" vagy "szerencsém lesz", vagy az esélytelenek nyugalmával, de nyugodtan, s akkor általában sikerül.

A lelkiismeretfurdalásoddal kapcsolatban: Átmeneti állapotban vagy. Minden egy folyamat. Otthon megkaptad a vallásos nevelést, de most már a saját lábadra állsz gondolkodásban. Nem baj ez. A kisgyerek is csak akkor hiszi el hogy forró a kályha, ha már egyszer megtapasztalta. Meg kell ismerni mindent ahhoz, hogy eldöntsd mi a helyes. Egy gyermek szót fogad, egy felnőtt már a saját fejével gondolkodik, s ez így helyes. Persze tanulhatunk a más kárán is, de ez nem jellemző.
Az életedet sem egy nap alatt éled le, csiszolod tökéletesre. Ez is egy folyamat. Légy türelmes főleg önmagaddal. Erősen befolyásol a lelkiismeretességed. Kételkedésed is abból adódik, hogy mindent tökéletesen szeretnél megoldani. Igazából nincs veled semmi baj.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!