Keresés

Részletes keresés

Fórián Szabó István Creative Commons License 2000-12-15 14:05:32 28
Bismallah,

talán még benézel ide. Kedden este (amikor leveleket váltottunk), már fáradt voltam, és elfelejtettem egy utolsó gondolatot. Ez ahhoz kapcsolódik, amikor azon meditálsz, a legjobb az lenne, ha megházasodnál, akkor talán el tudnának engedni, tudomásul vennék a szüleid végre a leválásodat (így értettem legalábbis a meditációdat.) - Nos, én azt gondolom, ezt a két dolgot (leválás-megházasodás) érdemes külön választani, külön ügyként kezelni. "Belemenekülni" egy házasságba, csak azért, hogy (gyermeki) láncainkat levessük - akkor ez a házasság már fogantatásában nem rólunk (az új, egymásra talált párról), hanem eredeti családunkról fog megintcsak szólni...

Minden jót!

A hozzászólás:
Bismillah Creative Commons License 2000-12-13 10:31:56 23
Kedves Istvan!
Ki sem tudom fejezni,mennyire jo erzes,hogy tudom,megertesz,minden ugy van,ahogy megfogalmaztad! Apuval feltetlenul beszelni fogok,biztosan lesz alkalmas pillanat otthon letem alatt.

"Hiszen a fájdalmat nem TE okozod neki, hanem az a helyzet, hogy felnővén el kellene eresztenie téged. Ami egy fájdalmas dolog, és amire (úgy tűnik)nincsen eléggé felkészülve. De ez mind nem Te vagy, nem Te "csinálod" a mamád érzéseit, a fájdalmát sem Te csinálod"

Ez mind igaz,tudom,nem akarja megvaltoztatni az erzeseit,pedig ezt csak onmaga tudna megtenni,de nem teszi,vegulis amig hozzaidomulok,addig nincs is "rakenyszeritve". Nem lehet "megsporolni" a levalas okozta fajdalmat,csak ismerem annyira,tudom,hogy fog reagalni,viszont ha elkezdem,akkor vegig is kell csinalnom kovetkezetesen!
Oceannyi koszonet a Segitsegedert!
Udv:Bismillah

Előzmény:
Fórián Szabó István Creative Commons License 2000-12-12 22:35:24 21
Bismillah,
én azért megpróbálnék beszélni a helyedben a papá
mmal. Hátha tudna segíteni meggyőzni anyut, még némi konfrontáció árán is (ez belefér szerintem 3o évnyi házasságba, ne féltsd őket).

Úgy tűnik nekem, sok esetben annyira az anyura vagy "hangolva", hogy szinte az ő szempontjából, az ő fejével gondolod el a saját dolgaidat. Ez nagy érzékenységre vall - dehát Te mégsem vagy az anyu. Az, hogy különfélék vagyunk,már ö n m a g á b a n hordoz valamiféle konfrontációs helyzeteket. Egy olcsó bölcsesség: nem az a baj, hogy van konfrontáció (ez szükségszerű és elkerülhetetlen), hanem ha nem lehet erről beszélni és nem lehet kiegyezni.

Mit tehetnél azért, hogy anyukád ne legyen meggyőződve arról, hogy egy életre elveszített ? Hát, azon kívül, hogy kifejezed ezt (ti. hogy te nem akarod őt megtagadni, "elhagyni" stb.), h e l y e t t e nem tudod megváltoztatni az ő érzéseit, és nem is gondolom, hogy a feladatod volna ez. (Merthogy mindenki a saját érzéseinek lehet csak a felelőse, ez már csak így van.) -

A leválás (bármilyen fontos kapcsolatról), bizony, fájdalmas dolog. Nem hiszem, hogy ezt meg tudnád Te a mamádnak spórolni - ha csak nem azon az áron, hogy nem válsz le. (De ez túl nagy ár, amivel ráadásul senki sem járna igazában jól, és nem hiszem, hogy akár a mamád, akár a papád ezt kívánhatná tőled.)

"ha mondjuk vállalnám, hogy fájdalmat okozok neki, akkor megoldódna ez a probléma?" Látod, itt "kevered" össze magad az anyud érzéseivel. Hiszen a fájdalmat nem TE okozod neki, hanem az a helyzet, hogy felnővén el kellene eresztenie téged. Ami egy fájdalmas dolog, és amire (úgy tűnik)nincsen eléggé felkészülve. De ez mind nem Te vagy, nem Te "csinálod" a mamád érzéseit, a fájdalmát sem Te csinálod - amit Te vállalhatsz, amiért felelős vagy, azok a Te saját érzésed és a saját leválásod. (Különben -ha erre gondolsz - én egy cseppet sem tartok attól, hogy egyébként ne lennél tekintettel a mamádra - ahogyan ez csak egy elég jó embertől, elég jó gyerektől elvárható.) - Gondolj rá: úgy lehettél Te, hogy ők ketten egymásra találtak, és külön családot alapítottak ...

Most késő van már, búcsú mára Neked is, mindenkinek! István

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!