Keresés

Részletes keresés

Fórián Szabó István Creative Commons License 2000-12-12 22:35:24 21
Bismillah,
én azért megpróbálnék beszélni a helyedben a papá
mmal. Hátha tudna segíteni meggyőzni anyut, még némi konfrontáció árán is (ez belefér szerintem 3o évnyi házasságba, ne féltsd őket).

Úgy tűnik nekem, sok esetben annyira az anyura vagy "hangolva", hogy szinte az ő szempontjából, az ő fejével gondolod el a saját dolgaidat. Ez nagy érzékenységre vall - dehát Te mégsem vagy az anyu. Az, hogy különfélék vagyunk,már ö n m a g á b a n hordoz valamiféle konfrontációs helyzeteket. Egy olcsó bölcsesség: nem az a baj, hogy van konfrontáció (ez szükségszerű és elkerülhetetlen), hanem ha nem lehet erről beszélni és nem lehet kiegyezni.

Mit tehetnél azért, hogy anyukád ne legyen meggyőződve arról, hogy egy életre elveszített ? Hát, azon kívül, hogy kifejezed ezt (ti. hogy te nem akarod őt megtagadni, "elhagyni" stb.), h e l y e t t e nem tudod megváltoztatni az ő érzéseit, és nem is gondolom, hogy a feladatod volna ez. (Merthogy mindenki a saját érzéseinek lehet csak a felelőse, ez már csak így van.) -

A leválás (bármilyen fontos kapcsolatról), bizony, fájdalmas dolog. Nem hiszem, hogy ezt meg tudnád Te a mamádnak spórolni - ha csak nem azon az áron, hogy nem válsz le. (De ez túl nagy ár, amivel ráadásul senki sem járna igazában jól, és nem hiszem, hogy akár a mamád, akár a papád ezt kívánhatná tőled.)

"ha mondjuk vállalnám, hogy fájdalmat okozok neki, akkor megoldódna ez a probléma?" Látod, itt "kevered" össze magad az anyud érzéseivel. Hiszen a fájdalmat nem TE okozod neki, hanem az a helyzet, hogy felnővén el kellene eresztenie téged. Ami egy fájdalmas dolog, és amire (úgy tűnik)nincsen eléggé felkészülve. De ez mind nem Te vagy, nem Te "csinálod" a mamád érzéseit, a fájdalmát sem Te csinálod - amit Te vállalhatsz, amiért felelős vagy, azok a Te saját érzésed és a saját leválásod. (Különben -ha erre gondolsz - én egy cseppet sem tartok attól, hogy egyébként ne lennél tekintettel a mamádra - ahogyan ez csak egy elég jó embertől, elég jó gyerektől elvárható.) - Gondolj rá: úgy lehettél Te, hogy ők ketten egymásra találtak, és külön családot alapítottak ...

Most késő van már, búcsú mára Neked is, mindenkinek! István

A hozzászólás:
Bismillah Creative Commons License 2000-12-12 20:34:52 11
Kedves Istvan!
Nagyon szepen koszonom a hozzaszolasod. Az a legszornyubb az egeszben,hogy ennyire tisztan latom, meg is tudom fogalmazni, megsem tudok valtoztatni a helyzeten.Lehet,kemenyebbnek kellene lennem? Van egy batyam,aki mar alig van otthon (nem nos),ot elfogadja ilyennek, nincs erzelmi zsarolas. (tudom,csak azt lehet zsarolni,aki hagyja magat)Miert lettem en a mindene?Tunderi a papam,igazi szeretnivalo ember,csak az a baj,megtartja a velemenyet,nem konfrontalodna,persze 30 ev utan mar elvarni sem lehet.
"de az másféle kapcsolódás lesz, mint amilyen eddig volt."

En mar most szeretnem ezt a masfajta kapcsolodast, fuggetlenul attol, hogy meg nem mentem ferjhez, de anya nem akarja elfogadni.Szerinte nem szeretem ot,ez persze nem igaz,maskepp szeretem ot,es maskepp a paromat,es itt termeszetesen nem a szeretet intenzitasara gondolok.

"Bele tudtok gondolni (a pároddal), milyen lesz ez az új forma? (Ha jól elképzelitek, talán könnyebb lesz kialakítani is)."
Igen,mar sokat beszelgettunk errol,tudom, ha anya leszek en is kerulhetek hasonlo helyzetbe,de elfogadom majd a gyerekem valasztasat es valasztottjat,hiszen azzal ot magat fogadom el,olyannak amilyen.Sot szeretni fogom mindkettojuket.Szerencsere anyosjeloltem ilyen,persze mindig elmondja a velemenyet,ha nem ugy cselekszunk,ahogy javasolta,akkor nem sertodik meg,ha meg belebukunk az altalunk hozott dontesbe,akkor meg nem bezzeg-el.

"Talán éppenséggel úgy segíthetsz mamádon, ha n e k e d sikerül leválni, mert akkor láthatja majd, hogy mégsem vesztél el teljesen számára sem ... "

Hogyan tudnek sikeresen levalni? Mit tegyek ehhez? Hogyan tegyem mindezt anelkul, hogy o ne legyen meggyozodve arrol, hogy egy eletre elvesztett?
Nem azert szeretnek ferjhezmenni,hogy anya elhiggye kulon csaladom van kialakuloban, de vegso lepeskent megtennem.Egyszeruen nem tudom, mi kellene, hogy elfogadja (es ne remenykedjen abban,hogy szakitunk).
Nem szeretnek vegkepp kiszallni a csaladi feszekbol,ram mindig,mig elek szamithatnak.Talan erzik ezt,es ezert is ez a ragaszkodas?
Istvan, gondolod,ha mondjuk vallalnam,hogy fajdalmat okozok (ha maskepp nem megy),akkor megoldodna ez a "levalas"? Vagy tovabb mergedne?
Elore is koszonom valaszod.
Udv:
Bismillah

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!