Keresés

Részletes keresés

CHARLI Creative Commons License 2000-12-12 21:38:53 18
Az anyós témáról tudnék irni regényeket, de..

"Akkor mar ket csaladom lesz(ugy erzem,most is az van), akik kozott futkarozhatok,vagy belatja jo anyam,hogy van kulon eletem?"
Szerinted két családod lesz? Nekem az a véleményem, hogy egy (sajnos, ezt nem akarják megérteni), és akkor lehet zür nélkül élni, ha ez elfogadüdik (főleg a mamád által)...

Üdv.

Fórián Szabó István Creative Commons License 2000-12-12 19:40:45 5
Bismillah,

egyáltalán nem bagatellnek az általad felvetett problémát, bár az, hogy ilyen tisztán tudsz beszélni róla, szinte már fél megoldás.

Az ember, ha felnő, párt keres, és ha talált, megházasodik, elhagyja apját és anyját ... így szól a mese, és lám már a kezdet sem ilyen egyszerű.
Nem tudom, egyetlen gyereke vagy-e szüleidnek? Mit látsz, mi lesz velük, ha már végképp kiszálltál a családi fészekből? Elsősorban mamád túlságos "ragaszkodását" panaszlod, ami már inkább bénító akadálynak tűnik, nem csak gondoskodó szeretetnek. Úgy látszik, te voltál-lettél a "mindene" ... És a papád, az talán csak megmarad neki ?
Értem a lelkiismeret-furdalásodat, hiszen úgy tűnhet, "elszálltoddal" a a taljt húzod ki a lába alól. (Nem a fizikai távolság számít, sokkal inkább az, hogy kihez tartozunk.)

Én mégis drukkolok Neked, és biztatnálak. Gondolj bele: családalapító vagy, Te és a feleséged lesztek a TI új családotok, és az olyan lesz, amilyenre ti "csináljátok". Valahogyan hozzá fogtok tartozni a szüleitekhez is (nem csak a tieidhez), de az másféle kapcsolódás lesz, mint amilyen eddig volt. Bele tudtok gondolni (a pároddal), milyen lesz ez az új forma? (Ha jól elképzelitek, talán könnyebb lesz kialakítani is).

Szóval: a megházasodás nem a hűtlenségnek vagy megcsalásnak egy speciális formája, nem egy "választási" helyzet - és, ha csak teheted, ne is engedd, hogy így sarokba szorítsanak. De ha mégis kényszerítenek, akkor bizony néha döntened kell, meghúzni a határvonalakat ...

Végül: fura, amit a "szülői leválás képtelenségről" mondasz. Én ezt eddig csak a gyermeki leválás-képtelenség fogalmában ismertem, de teljesen igazad van: ez az érem két oldala. Talán éppenséggel úgy segíthetsz mamádon, ha n e k e d sikerül leválni, mert akkor láthatja majd, hogy mégsem vesztél el teljesen számára sem ...

A hozzászólás:
Bismillah Creative Commons License 2000-12-12 15:29:01 1
Kedves Istvan!
Eloszor is koszonet a lehetosegert!Szoval a problemam az, hogy edesanyam egyaltalan nem fogadja el paromat (meg nem vagyunk hazasok),ugy tesz,mintha nem is letezne,szoba sem kerul otthon,pedig azt hittem 3 ev eleg lesz, de az ido nem old meg semmit,sot!Nos a gondom az,hogy mivel kulfoldon vagyok tavol csaladtol, paromtol,ritkan tudok hazautazni,akkor is rovid idore,es ha a szuleimmel vagyok,akkor nem a kedvesemmel,ha meg a kedvesemmel,akkor nem a szuleimmel.Anya pedig gondoskodik rola,hogy ereztesse velem,milyen keveset tartozkodom a tarsasagukban, ami szerintem nem igy van,de nem birok egyszerre 2 helyen lenni. Termeszetesen beszelgettunk a sziturol, szepen meghallgatott,elmondta,o nem ellenzi a kapcsolatunkat (nem is tudna),de persze minden maradt a regiben. Nem tudom,parom meddig birja,eddig mindig o engedett (az igazsaghoz ez is hozzatartozik),azt sem tudom miert sikerul anyanak meg mindig lelkiismeretfurdalast ebreszteni bennem. Mi lesz ha osszehazasodunk? Akkor mar ket csaladom lesz(ugy erzem,most is az van), akik kozott futkarozhatok,vagy belatja jo anyam,hogy van kulon eletem? Lehet, bagatellnek tunik az egesz,de nem kivanom senkinek, hogy atelje! Ugy erzem, mintha nalunk nem tortent volna meg a szuloi levalas,lehet az en probalkozasaim gyengek,de tudom,fajdalmat okoznek Neki, azt meg nem akarok.Barmit teszek ugysem jo.
Bocsi a hosszusagert.
Udv:Bismillah

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!