|
|
 |
howdy
2000-12-10 01:03:30
|
54
|
Mbrio, ha én eladó lány lennék, te meg facér legény, asszem hagynám magam meghívni moziba.
A türelem az ahhoz a fogalomhoz tartozik, amit a lángoló őrült szerelem utáni "szeretet"-nek szoktak nevezni, bár én még azt is szeretem szerelemnek hívni ("szerelemmel" vagy "szeretettel" ölelni is mást jelent) Talán a gyerekek jönnek túl korán, amikor még ez nem alakul ki a párok között, vagy sosem szerették egymást eléggé, hogy megtapasztalják ezt az érzést, nem tudom. És biztosan a kor is számít, meg az otthonról hozott minta.
A számos tényezőről és befolyásukról meg már írtam valahol lejjebb is - zsigerből kell az első felinduláskor megkérdezni magunktól: Fontos ez? Fontosabb, mint az, hogy béke legyen ma itthon? Tudom én, hogy ez nem könnyű, én ne tudnám?
|
|
A hozzászólás:
 |
Mbrio
2000-12-09 20:12:50
|
53
|
Való igaz. A férfinak is törekednie kell a kapcsolatban élő nő megismerésére ÉS a gyermek születése után bekövetkező változások úgymond nyomonkövetésére. Azt hiszem az első töréspont az, hogy ugye már nem ketten vannak hirtelen. Mert amíg a hasában van a férfi gyakorlatilag semmit sem érzékel. Kvázi nagy a hasa a párjának. Aztán jönnek az éjszakák amikor problémák jöhetnek. Nappali monoton ritmusok (bár a gyereknek rendszeresség és nyugalom kell) amik a nőre negatívan hathatnak. Ilyenkor kéne vmi olyat tenni, hogy a nő felrázódjon eme monoton ritmusságból és ha rövid időre is, de önmaga legyen egyedül. Igen egyedül. Hívhatjuk sárkányeresztésnek is :)), de szüksége van mindenkinek időre. Ugye a gyermek elvette ezt az anyukától. Eleinte nem foglalkozik vele mert új a dolog. De a hónapok! múltával a változik az egész (a hormonok ugye). Ráadásul ilyenkor tud esetleg feltöltődni és újra csábító lenni. ;) Szóval azt hiszem hogy az okoz még problémát a férfi számára, hogy állandóan változó rendszerhez kell alkalmazkodnia és mellesleg a változó nőhöz is. Urambocsá, de lehet hogy a nő teljesen más lesz a szülés után még viselkedésileg. Csak az a kérdés, hogy a szerelem/szeretet ad e annyi erőt, hogy megkeressük benne a változás után azt, akit anno megtaláltunk.
Szóval nem könnyű téma. És nagyon sok múlik az emberen magán. Ezért mondtam hogy a türelmed dícsérendő. Kezdhetnél problémázni, de minek. Sokkal jobban hiszek abban, hogy idővel minden változik, mindenki változik. Ha hagyom a másikat önmagától változni, sokkal hamarabb megtörténik az, amire vágyom. Ha siettetem távolodik a cél. Ez igaz a szülés utáni szexre is. Persze a férfinak van mivel ágaskodnia :)) és nem erre a várakozásra programozták be, ráadásul a gyermek születésével nem változott a hormonháztartása. Nincs jó megoldás, csak a türelem. És bízni a másikban.
Mégegy megjegyzést. Ugye az élet nem ilyen egyszerű. Leírni könnyű, megtenni nem, mert számos tényező befolyásolja azt, hogy mennyire tudunk türelmet tanusítani. |
|
Előzmény:
 |
howdy
2000-12-09 17:27:22
|
52
|
Hát szia Mbrio, köszönöm a figyelmet, a kedves hozzászólást, igen, én is azt hiszem, elég jól megtanultam kezelni 1 db férfi néha furcsa viselkedését. Ez egy része annak a csodának, hogy működik az életem egyik legfontosabb kapcsolata. De a téma, amin elindultunk, nem az volt, hogy mit tegyünk a barlangjukba elvonult pasikkal, hanem itt hímek panaszkodtak a hálátlan hitvesükra, kik a gyermek megszületése után úgymond megvonták szeretetüket apukától és emiatt ők úgymond rá lettek kényszerítve, hogy máshol keressék a boldogságot. Én itt csak a 2-sel kezdődő személyi számokat képviseltem, és nagyon halkan megkérdeztem, vajon mit tettek/tesznek ezek a helyes férfiak a panaszkodáson és a csajozáson kívül azért, hogy életük párja 1-2 gyermek megszületése után is a szex és a szerelem szó hallatán rájuk asszociáljon.
A nőnek meg kell tanulnia ezt, a nőnek meg kell tanulnia azt, a nőnek türelmesnek kell lennie, és hiába zajlik közben benne ezernyi változás (sikoltoznak a hormonjai, új érzéseket él meg, és bizony ezekbe néha belefeledkezik), mindig minden helyzetben az ő dolga a párkapcsolatot ápolni - sugallják a férfi hozzászólások.
A frusztráltférfi téma csak példának került ide, hogy lám, néha (néha? hah!) veletek sem könnyű, de mi ragaszkodunk hozzátok, és igyekszünk alkalmazkodni a férfidilihez. Lenne egy friss, életből vett példám megint - de nem kezdek bele, túl vagyunk rajta, dúl a szerelem megint, ami tegnap történt, talán igaz se volt, álmaim férfija megtanulta ugyanis az idők során, mivel lehet engem levenni a lábamról. Ehhez nem kapott jegyzeteket, mindenre egyedül jött rá, sok fejtöréssel, mert fontos volt neki, hogy mi ketten jól kijöjjünk egymással. Na én ezt nagyon értékelem, sőt, ez gerjeszti a toleranciámat és a türelmemet mások által csodált szintre. Valami hasonló hozzáállást hiányolok a lenti hozzászólásokból,ennyi az egész.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|