Keresés

Sajnálom, hogy elzárkózik a másik fél érveinek meghallgatásától.
Erről szó sincs, de nem igérem, hogy egyet fogok érteni.

Míg Ön a koncertjelenetet tudja felhozni fő ellenérvként, addig én tudom, hogy az eddig megjelent számokban mennyit próbáltunk tenni, felszólalni ? a szatíra eszközeivel ? olyan pusztító ellenségek ellen, mint a cigaretta, a drogok, az emberi szabadság megkurtítása, az emberi hülyeség, a kulturális elértéktelenedés, az INTOLERANCIA, a ...korlátoltság stb.
1. Nem a koncertjelenet (a hátsó borító) az egyetlen, amire azt mondom, hogy kritikán aluli.
2. Az összes általam szkennelt rajz ebbe a kategóriába tartozik. Az összes –általam mocsoknak tartott- képet nem is raktam be (lásd pl. a képsorozatot: miként hat a seggbe dugott petárda a tamagocsira)
3. nem vitatom, hogy negatív jelenségek ellen próbálnak buzdítani, de a mód ahogy teszik (számomra) elrettentő.

a humor …. többet taníthat, mint ha ölünkbe ültetve a gyereket - vagy akár a felnőttet - nevelünk rajta egyet.
Egyetértek. Ez ügyben azt hiszem Bloki tudna mesélni a heti hetes témakörben vívott csatáiban.

Az értékrendemet bármikor, bármilyen fórumon vállalom: ebbe az értékrendbe nem fér bele az a fajta durvaság, gyermekrontó buzgalom, antiintellektualizmus, l'art pour l'art ízlésrombolás, amelyet Ön a nyakamba próbál varrni.
Itten nem fogunk egyetérteni egy jódarabig. A MAD általam végigolvasott száma alapján ÉN azt mondom ez a periodika IS az ízlésrombolás része. Félreértés ne essék nem a célt, a szándékot vitatom/tagadom, hanem azt mondom, az a mód, ahogy a szépen felvázolt célok és a megtestesült kifejezési eszköz találkozik, az a mocsok kategóriája.

… éljen az ajánlatommal, és olvasson el többet az említett lapokból: ….
Higgye el, nem a novemberi mad az egyetlen kiadvány, amit ismerek. Kretént is láttam néhányszor, valahogy nem tudott megragadni. És nem azért nem fogadom el a felajánlott mintakollekciót, mert eleve elzárom magam a vitától. (Aki utálja a hamburgert, annak hiába kínál a Mc’Donald’s ingyenes kóstolással egybekötött gyárlátogatást, nem fog vele örömet okozni.)

A bennük lévő durvábbnak ható anyagokat környezetükből - a MAD sajátos világából - kiragadni csak annyit ér, ….
Nem hiszem, hogy kiragadtam. Valóban, a számomra felháborító részeket tettem fel a net-re elrettentésül, de ha ez a képanyag 30 %-át eléri (már nem emlékszem pontosan, hány fel nem tett kép van még a lapban), akkor kiragadásról nem beszélnék.
Nyitott vagyok arra is hogy Ön által pozitívnak tartott kiragadásokkal bővítsem a kínálatot.

A szatírának az erős túlzás az egyik fő eszköze…
Mr. Jonathan Swift írását nem tudom, hogyan fogadtam volna. Ha azt látom, hogy gyermekem a javaslat hatására megy a környéken fellelhető csecsemőket megkajolni, azt üzenném a szerzőnek, hogy ezt talán mégsem kellett volna az óvodai faliújságra kitenni.
Ismétlem, nem az zavar, hogy ilyen újság létezik (az is), hanem az, hogy alattomban jut el ütődött utódomhoz, anélkül, hogy ő az értelmezhetőség sokféleségét látná, felfogná.

Az Ön által említett koncerten történtek ….
Focimeccs volt. Az egész világot bejárta, a rengeteg kép, ami akkor készült a kerítéshez préselt, levegőt venni nem tudó szerencsétlenekről, majd a kiterített halottakról, sebesültekről. :–(((
Ezt elfeledni, ebből ilyen képvilágú grafikát csinálni valóban különleges érzékenységgel és rajzolókészséggel megáldott egyedek képesek.

A szenny tartósan sehol nem arathat kulturális sikert, olyan fergetegeset semmiképp, mint ami a MAD pályafutását jellemzi.
Lassan elgondolkodom, nem kellene-e alsó tagozatban a kötelező olvasmányok közé felvenni. Ha ez ennyire szuper, ennyire amerikai, ennyire sirály ???
Annak nagyon örülnék, ha az ön tollából elhangozna, milyen korosztály számára ajánlott olvasmány?

Az a hely, ahol Ön dolgozik, azok az emberek, akik ott tevékenykednek, nem arra hivatottak, hogy a vállalata által forgalmazott lapokat betiltatni próbálják, hanem hogy forgalmazzák azokat. Még a Morbid-féle elfajzásokat IS! Ebben a tekintetben Ön meglehetősen kérdéses módon jár el. Az a tény, hogy ön a munkája során annyi intellektuális igényt sem érez, hogy mielőtt valamit bírál, a megjelent sok száz oldalnyi anyagról úgy alkosson véleményt, hogy kiragad néhány oldalt: ez szomorú, de az elfogultság és az intolerancia megnyilvánulása nem ismeretlen számomra: az általam szerkesztett lapokban, számos egyéb mellett, ez szolgáltatja újra és újra a muníciót.
Ez a rész érzékenyen érint.
1. Nem munkaköri kötelességből indítottam ezt a figyelemfelhívást. A munkámban verseny és érték semlegesen kell tevékenykednem. Ezzel kapcsolatban semmiféle lelkiismeret furdalást nem érzek. Annyit tettem, hogy együttgondolkodásra szólítottam fel, találjuk ki a módját, hogyan lehetne ettől gyermekeinket megvédeni. Nem munkahelyi eszközeimet vetettem be a lap ellen, hanem azt kiáltottam, hé emberek figyeljetek oda gyermekeitekre ! Az ilyen tartalmú lapokról esett szó munkatársaim körében is, s a megoldás (nem megoldás) az, hogy ez a kiadó felelőssége, nincs jogunk elbírálni a lapot. Ezért is írtam az indítómban, hogy törvényi szabályozás hiányát kihasználva kerülhetnek fóliázás nélkül utcára ezek a lapok. Nincs, aki kimondaná, hogy ez árt vagy nem árt a gyermekeknek. Nincs meghatározva mi minősül pornográfiának, stb. Eszközünk nekünk, terjesztőknek erre nincs. Jogunk sincs eldönteni, ez szenny, nem szenny.
Ha kérhetem tehát, munkahelyemet ebbe ne vonja bele. Saját véleményemet mondtam, nem a cégét. A terjesztés területén biztos vagyok benne, hogy negatív diszkrimináció nem érte a lapot.

2. A védekezésében kifogásolja, hogy a mad és csak a mad a kifogás tárgya. Már írtam az előzményekben, ezt az újságot találtam kölyköm kezében. Ettől ment fel bennem a pumpa. Az, hogy vannak ennél szemetebb (igazi mocsok) kiadványok szerintem nem lehet hivatkozási alap. Nem vitatom, hogy vannak.
Vagy 3-4 éve mutatta raktárosunk az egyik kiadványt, mi szépeket is forgalmazunk. Hadd ne írjam le, milyen végtermék ivarérettek közötti bizalmas felhasználásáról voltak képek benne. Ebből állt a pár tíz oldalas kiadvány.

Az, hogy vannak tengerszint alatt 100 méterre is halak, nem jelenti azt, hogy a felszín alatt 5-10 méterre élő fajokat madaraknak kellene hívni. A mélységen lehet vitatkozni, ki ven lejjebb, fentebb, de hogy a szint alatt van mindkettő, az kétségtelen.

3. A bírálat nem munkám során fogalmazódott meg bennem. Otthonomban ért a támadás, erre reagáltam. Virtuális honlapomon.

A vitának, amelyre Ön szólított fel, nem nagyon látom értelmét, de gyanítom, hogy Ön sem azért szólított fel engem a nyíltszíni vitára, mert esélyt akart adni a másik fél igazának.
Azért jeleztem ímélben, hogy indult a honlap, hogy tudjon róla, reagálhasson. Eszemben sem volt azt hinni, hogy vállamra zokogva borulva fogják megígérni, hogy mostantól csak Szutyejev féle nyuszis, sünis, cicás rajzokat fognak közreadni, mert rájöttek, milyen csúnya dolgot tettek eddig.

Ismétlem, nem a lap tartalmával van fő bajom, hanem azzal, hogy gyermekemhez figyelmeztetés nélkül jut el.

Mindenkitől bocs még1x a hosszadalomért, az ismétlésekért.

Sajnálom, hogy elzárkózik a másik fél érveinek meghallgatásától.
Míg Ön a koncertjelenetet tudja felhozni f? ellenérvként, addig én tudom, hogy az eddig megjelent számokban mennyit próbáltunk tenni, felszólalni ? a szatíra eszközeivel ? olyan pusztító ellenségek ellen, mint a cigaretta, a drogok, az emberi szabadság megkurtítása, az emberi hülyeség, a kulturális elértéktelenedés, az INTOLERANCIA, a ...korlátoltság stb.
És persze nevettetni, ami az egyik legnehezebb és legszebb feladat.

Ezeket a dolgokat meg lehet magyarázni egy gyereknek többféleképpen is. Ugye, minden út Rómába stb.
Mégis: a humor az az univerzális m?faj, amely magában rejt egyfajta katartikus potenciált: egy poén, amelyet megértünk (f?leg, ha mondanivalóval bír), többet taníthat, mint ha ölünkbe ültetve a gyereket ? vagy akár a feln?ttet ? nevelünk rajta egyet.
Tájékoztatás jelleggel megemlítem, hogy ? két szatirikus lap szerkeszt?jeként ? a kritikai érzékemet napi jelleggel, és szinte foglalkozásszer?en használom, hitem szerint meg tudom különböztetni a m?faj értékeit az értéktelenségeit?l.
Az értékrendemet bármikor, bármilyen fórumon vállalom: ebbe az értékrendbe nem fér bele az a fajta durvaság, gyermekrontó buzgalom, antiintellektualizmus, l'art pour l'art ízlésrombolás, amelyet Ön a nyakamba próbál varrni.

Az általam szerkesztett két lap ? a MAD és a Kretén - mindegyike viszonylag tisztán képviseli a nézeteimet (nem vallom magam tökéletesnek: csúszhatnak be hamiskás hangjegyek), és miel?tt Ön lecsapna a vélt magas labdára és az értékrendem kapcsán ismét a "kulturált hangvétel?" rágalmazás eszközéhez nyúlna, éljen az ajánlatommal, és olvasson el többet az említett lapokból: a végeredmény ? gondolkodó, elfogadó szellem? embert feltételezve ? nem is lehet/ne kétséges.

Leszögezem, és ezt akkor is megtenném, ha nem volnék szubjektíve többszörösen érintett: az általam szerkesztett lapok, így a MAD is, kulturált, az olvasók érzékenységének ? nagyon kevés kivétellel ? eleget tenni próbáló újságok.
A bennük lév? durvábbnak ható anyagokat környezetükb?l ? a MAD sajátos világából ? kiragadni csak annyit ér, mint Bunuel filmjéb?l kiragadni a felvágott szem jelenetét, mint Brueghel képér?l kiragadni az ablakon kikak*ló embert, mint a Hüvelyk Matyiból kiragadni a gyermekfaló óriást táplálkozás közben, vagy a mindennapokból egy félt? atyát kiragadni, amint éppen kiveri az újságot a gyermeke kezéb?l.
A szatírának egyébként, Önt ez talán meglepetésként éri, a markáns fogalmazás, az er?s túlzás az egyik f? eszköze: vegyük példaként a világirodalom egyik legismertebb szatirikus szerz?jét, Jonathan Swiftet. Igen, a Gulliver szerz?jét, amely m? szintén nem gyermekmesének készült, hanem maró társadalmi szatírának.
Swift egy annak idején jelent?s vihart kavart másik szatírájában ? A Modest Proposal ? Szerény javaslat ? cím? pamfletben, a túlnépesedés és bizonyos politikai problémák megoldása érdekében (már akkor is az írekkel voltak problémák!), egyenesen azt javasolja, hogy bizonyos népcsoportok gyermekeit meg kell enni: ez mind az éhezés, mind a túlnépesedés gondját megoldja.
Gyanítom, hogy Ön, a szatíra és a humor iránt mutatott jeles érzékenységével azok között skandálhatott volna, akik a szerz? fejét követelték.
B?vebben elmagyarázhatnám, de tekintsen el t?le: a szerz? nem gondolta komolyan.
A szatíra m?fajában (sokszor nem jókedv?en, hanem elkeseredve a gúnyolt objektum gigantikus, masztodoni mivolta miatt) ?azonosulunk? a célba vett alannyal, hogy alanyi szempontból, az ? álláspontját eltúlzottan bemutatva, annál nyíltabban leplezhessük le: és ez a leleplezés ? ismétlem: a m?faj ért?i, de leginkább a mindig nyitottabb, mindig a lázadó szellemet képvisel? fiatalok számára ? ez a leleplezés tehát, annál elsöpr?bb.

Az Ön által említett koncerten történtek minden jobb érzés? embert, VALAMINT engem is megrendítettek, ám a MAD-ben közölt oldalnak ehhez az eseményhez semmi köze sincs: ez egy ? megengedem ? nem szelíd hangvétel? abszurd humornak nevezhet? anyag ? még csak nem is a leger?teljesebb szatírára példa ?, amelyhez a "jogot" a MAD számos ? vagyis inkább számtalan ? értékes, a visszásságok ellenében írott cikkel érdemelte ki, melyekb?l mindennél világosabban kiderül a szerz?k nagyon is aggódó, nagyon is emberi alapállása.
Ezt Ön nyilván soha nem fogja megtapasztalni, hiszen Ön KIolvasott egy negyed MAD-et, és így megszerezte az erkölcsi és intellektuális jogot, hogy több mint ötven évnyi ?könny??-m?faj ? kulturtörténelmet az agyagba döngöljön.

A szenny tartósan sehol nem arathat kulturális sikert, olyan fergetegeset semmiképp, mint ami a MAD pákyafutását jellemzi.
Tény ? dokumentálható tény!! ? hogy az amerikai MAD magazin számos olyan rokon m?faj-beli hírességet ihletett meg, mint René Goscinny, az Astérix megalkotója, Terry Gilliam, a Monty Pyton animátora, ma rendez?, (?k dolgoztak is a MAD magazinnál) Art Spiegelmann, a Maus cím?, világhír?, irodalmi díjas Holocaust-képregény alkotója, John Waters, a Cry Baby, a Hajlakk és egyéb remek alkotások rendez?je, stb. Ám mivel sejtésem szerint ezek a nevek, mint a túlzottan liberális kultúrpolitika elfajzásai, Önnek nem sokat jelentenek, ezért hadd szögezzem le: a MAD, akár tetszik, akár nem, kulturális jelenség, amely mellett nem lehet elmenni, aki érti és szereti a m?fajt, annak azért, aki pedig nem, de van benne legalább nyoma az intellektuális igényességnek, annak azért, mert a MAD a szatírát mint univerzális m?fajt sokkal jobban alakította ma ismert formájára, mint azt a laikusok hinnék.

?Nem véletlen a honlap címében a mad_kampf alkönyvtár elnevezés. Mein kampf lenne, ha azt egy másik meden nevelkedett híresség nem bitorolná...?

Nos, ezzel ? kivételesen ? ismét melléfogott egy kicsit. Finoman fejezem ki magam: Ha hitler (hITLER) rászabadulhatott volna a MAD 1952-es és kés?bbi alkotógárdájára, ma nem létezne a MAD magazin.
A MAD els? alkotói ? ez is a MAD-r?l írott igényes szakirodalom által dokumentálható tény ? valamennyien üldözöttek ? Kelet-Európából a fasizmus el?l menekül?k, Dél-Amerikából a gazdasági és f?leg a politikai viszontagságok el?l menekül?k, új hazájukban a kirekesztés által sújtott ?menekül?k?, vagy azok közvetlen leszármazottai, szinte egyt?l-egyig ? zsidók, olaszok, mexikóiak, litvánok lengyelek, kubaiak stb.
A szatíra ugyanis, ez meg fogja Önt lepni, nem a jókedvben és a gondtalan humorban, hanem a kétségbeesésben, a kiszolgáltatottságban, a fizikai gyengeségben, a másként visszavágni képtelenségben gyökerezik.
A gyenge, ám gondolkodó ember egyetlen fegyvere az ellenfél nevetségessé tétele, leleplezése, lehet?leg a nyilvánosság el?tt.
hitler tehát nem a MAD-en nevelkedett, nemcsak azért, mert addigra már a Reichstagjával együtt, hanem mert a hitler által kvintesszenciálisan képviselt kíméletlen, autoriter hozzáállás, az emberi ostobaság és gonoszság, tehát a FASIZMUS mindaz, ami ellen a MAD mindig is harcolt, így hitler atipikus (tehát nem tipikus) olvasónak számított volna táborukban.
A fasizmus az ember végs? szabadságvesztése, míg a szatíra és a humor, az önálló gondolkodás mellett (v.ö.: Orwell: 1984) az ember egyik utolsó szabadságjoga, a legnagyobb veszélyek egyike, amely a sátáni néptribunokra leselkedik: hogy egyszer valaki átlát rajtuk, és akkor szavakból sz?tt hatalmuk, a tömegek manipulálásának illékony képessége a köz röhejébe foszlik. Ez még odébb van.

Mindenesetre: a MAD a világon létez? egyik legliberálisabb sajtótermék, amelynek elvei: hagyd élni, hogy élni hagyjanak és tanítsd meg arra, hogy élni hagyjon másokat, mert így ?t is élni hagyják majd. Tanítsd meg gondolkodni!

Vajon Ön kiverné gyermeke kezéb?l a Nietzschei birodalom cím? könyvet, vagy a Mein Kampf magyar fordítását is, tehát a valódi kultúrmocskot, amely a lélek mélységes-mély rétegeit szennyezi? Vagy Ön inkább ?rend?-párti?
?Rend?: az önálló gondolkodás, az önkifejezési szabadság, a sokféleség és a tolerancia mint társadalmilag destruktív slamposságnak a porba tiprása, indulóra masírozás, majd ütemes éljenzés és tapsolás, 99 %-kal megválasztott népvezérek ? ismeri?

Vagy a MAD-del ? és csakis a MAD-del ? kapcsolatban derék beavatkozáspártiként, az emberek intelligenciájának és ítél?képességének lebecsül?jeként, a sommás vélemények pallérozott stílusú megfogalmazójaként inkább azt vallja, hogy ?amit nem értesz, azt pusztítsd el??

Vajon érdem-e az, hogy sikerült ?kisimogatnia? a gyermekéb?l azt a sokkot, amit leginkább Ön okozott neki azzal, hogy a saját torz értelmezésében (beható ismereteire alapozva) újratálalta neki azt, amin a gyerek el?z?leg még ? az ? egészséges lelkével ? legföljebb elmosolyodott, vagy akár el sem mosolyodott, csak konstatálta: ?na, ez gyengébb, mint a többi!?
De saját lelkivilágától indíttatva nyilván csak az sokkolhatta, amikor egy számára hiteles ember kiverte a kezéb?l az újságot és lehúzta róla a keresztvizet.
Nem kétlem, hogy ezt követ?en már volt mit ?kisimogatni? bel?le.

Az a hely, ahol Ön dolgozik, azok az emberek, akik ott tevékenykednek, nem arra hivatottak, hogy a vállalata által forgalmazott lapokat betiltatni próbálják, hanem hogy forgalmazzák azokat. Még a Morbid-féle elfajzásokat IS!
Ebben a tekintetben Ön meglehet?sen kérdéses módon jár el.

Az a tény, hogy ön a munkája során annyi intellektuális igényt sem érez, hogy miel?tt valamit bírál, a megjelent sok száz oldalnyi anyagról úgy alkosson véleményt, hogy kiragad néhány oldalt: ez szomorú, de az elfogultság és az intolerancia megnyilvánulása nem ismeretlen számomra: az általam szerkesztett lapokban, számos egyéb mellett, ez szolgáltatja újra és újra a muníciót.

Én felajánlottam, hogy megismertetem álláspontommal a világ dolgait illet?en: álláspontom a világ dolgaival: a számomra ? és minden tisztességes ember számára ? gy?löletes dolgokkal egyetemben ott található abban a két lapban, amelyre évek óta szinte minden energiámat és hitelemet felteszem, és amelyek, mint említettem, már nem egy ízben rangos ? noha ?csak? intellektuális értelmben rangos elismerésben is részesültek.

Ön az érveimre ilyen formában nem volt kíváncsi, ellenben válaszában megragadta az alkalmat, hogy újfent olyasmiket állítson, amikt?l a szemem-szám elállt.

Ön megrágalmazott engem, egyetlen kiragadott példa alapján mindenben az ellenkez?jét állítva rólam, a lapról és munkatársaimról, mint amit mi szent meggy?z?désünk szerint képviselünk, a magunk szerény módján, ezen az ?egyszer?? m?fajon belül.
Nos, ha tovább keres, bizonyára talál még néhány elrettent? példát: nem kétlem, hogy az általam eddig elmondottak figyelmen kívül hagyásával még néhány, a jelenlegihez hasonlóan igényes és alapos, a tényeket tiszteletben tartó honlapot hozhat létre.
A vitának, amelyre Ön szólított fel, nem nagyon látom értelmét, de gyanítom, hogy Ön sem azért szólított fel engem a nyíltszini vitára, mert esélyt akart adni a másik fél igazának.

Mindig szívesen mondogatom a nyilvánosság el?tt: a Kretént és a MAD-et azok olvassák akikNEK, és azok nem, akikR?L szól.

Akik olvassák, azok ezt most megértették.

Üdvözlöm.

Listvan