Ja és még valami: lány vagyok. Mindjárt kiderül miért fontos is ez...már ha fontos egyáltalán.
Az összes olyan lány v. férfi, aki nem tud együttélni azzal a gondolattal, hogy a párja, a társa nemi erőszak v. ilyen jellegű borzadály áldozata volt - EGYSZERŰEN EGY ÉRZÉKETLEN, EMPÁTIA ÉS SZOLIDARITÁS NÉLKÜL ÉLŐ ember.
Ha valakit szeretek...tényleg, igazán, teljesen, odaadóan...akkor igenis segítek, melléállok , támogatom abban, hogy felejtsen, hogy újra normális emberi életet - teljes - életet tudjon élni. Nem bírom felfogni, hogy léteznek ilyen emberek, az ilyen ember egy senki, egy nulla.
Ha az a szerelem, szeretet igazi, akkor annak az embernek a múltját is elfogadom és azzal együtt szeretem. Mert hozzá tartozik ahhoz az emberhez.
Jesszus, még mindig ideges vagyok....grrrrr...
( bár ha az istenített barátom múltjáról az derülne ki, hogy gyilkos, pedofil v. háborús bűnös stb., akkor más lenne a helyzet...!!!!)
Ez most itt vélemény szerint nem ellentmondás...de utóbbi esetben sajnos, lehet, hogy az érzelmeim - mármint a szerelem - nem változnának. Az sajnos, (khmmm) nem múlik el egyik pillanatról a másikra. De hogy otthagynám, mégha beledöglenék is az biztos...de szerintem ezzel az emberek 90 százalék így van. ( Vagy nem???)re
Mostmár tényleg befejezem... (pont) |