"Az erdélyi magyrok román állampolgárok és azok is maradnak, ha ki nem vándorolnak."
Biztos élvezed amikor ilyesmit leírsz, de ne feledd, hogy egy flamand is belga állampolgár maradt (ki sem vándorolt) és mégis alapvetően megváltozott az (állampolgári) helyzete az utóbbi mondjuk 40 évben.
Azt se feledd, hogy Kelet-Mo vagy balkani periferia marad vagy ugyanolyan felzárkoztatási politikát folytat mint Ausztria a Nyugat-Moi határsávon (nem etnikai, hanem regionális alapon persze).
Végül tüzgyújtogatásnál érdemes azt átgondolni, hogy kik voltak, akik az erdélyi románságot - a nyugati összehasonlításra és a változás igénylésére leginkabb képesek - nem a modernizáció irányába mutató regionalizáció felé terelték, kialakítva ezzel a 4 ev alatt elérhető maximumot: egy politikai és gazdasági nyugati horgonyt, hanem inkább Vadimot, a vasgárdistás/legionárius megközelitést pátyolgatták, mint szükséges nemzetösszetartó erőt. Pl Kolozsvári Szabadság, nov 30, Gál Mária,
[...]
Véleményem szerint kertelés nélkül kimondható, hogy Corneliu Vadim Tudor szekus és volt pártaktivista idôsebb támogatói mellett, fiatal szavazói elsôsorban azok a legionáriusok, akik az igazságosztó, bosszúálló arkangyalt, a jó románt és igaz keresztényt vélik felfedezni a néptribünben. Azok az ifjak, akiket nem a kommunizmus fertôzött meg, hanem a rendszerváltás utáni nemzeti egyház szárnyai alatt újjáéledô legionarizmus, amelyért a felelôsség a román össztársadalmat terheli. Sem Iliescu 1997 elôtti kormányai, sem az azóta hatalmon lévôk, sem a román vezetô értelmiség nem tettek semmit az újfasizmus megfékezéséért.
1994-ben, amikor elôször találkoztam Vasgárda-egyenruhás fiatalokkal Nagyenyed utcáin, akkor még a posztkommunisták voltak hatalmon. A rendezvény résztvevôi között azonban nagy megdöbbenéssel ismertem fel híres kolozsvári „ellenzékieket", akik a parasztpárt jelvénye mellett Corneliu Zelea Codreanu- és Vasgárda-kitűzôket hordtak. A vezérszónokok öreg, börtönviselt legionárius ortodox lelkészek voltak. Ismerôseim azzal magyarázták jelenlétüket, hogy nem kell eldramatizálni a legionarizmust, mai formájában egyszerűen kommunizmus ellenességet jelent. Teltek az évek, a vasgárdista egyenruhák egyre megszokottabb látványt kezdtek nyújtani, az sem volt már titok, hogy nyíltan szervezôdnek a „fészkek", hogy a legionárius rendezvényeken már fôpapok celebrálnak misét, de a román társadalom még mindig legyintett.
Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter volt az elsô romániai vezetô politikus, aki megpróbált szembeszállni az egyre terjedô újfasizmussal, de sem a parasztpárti belügyminiszter, sem a liberális igazságügy-miniszter nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy ezek a fiatalok Codreanu születésnapját ünnepelik, khaki egyenruhában masíroznak és fajgyűlölô, messianisztikus eszméket terjesztenek. A román értelmiség ugyancsak szemet hunyt fölötte, senki sem értekezett a legionárius veszélyrôl, nem tiltakozott Antonescu tisztára mosása ellen, nem volt hajlandó szembenézni a történelemmel. Márpedig a múlt tisztázása nélkül nincs erkölcsi megújulás. Mindaddig míg a holokausztnak lehet román értelmezése, addig Vadim Tudor eszméinek térnyerésén nincs miért csodálkoznia a román társadalomnak.
Tegnap Kolozsváron a szakszervezetek házában a legionárius ifjúság szimpóziumot szervezett a „Holokauszt — román szemszögbôl" címmel és bemutatta„Az új jobboldal" című folyóiratot. Senki sem tiltakozott ellene, mint ahogy nem tették szeptemberben a Kapitány 100 éves születésnapjára emlékezô rendezvény alkalmával sem. Akkori vezércikkemben is arra próbáltam figyelmeztetni a történelmi pártok vezetôit, hogy cinkosokká válnak, ha sokáig szemet hunynak a jelenség fölött. Emlékeztettem, hogy a két világháború közötti elôdeik is csak akkor ébredtek fel, amikor választások útján került hatalomra a Légió és az addig csupán hangoskodó diákvezérnek tartott Codreanu. De a nagy elôdök mai utódai azt hitték, hogy velük ez nem történhet meg, és arra kellett felébredniük, hogy ugyanazok az eszméknek köszönhetôen kerültek holtvágányra. [...]
|