Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
kékbarisnya Creative Commons License 2000-11-29 14:09:41 103
Kedves Ibolyka!
Igazánból az érdekel, hogy milyen módon tudsz autikával kommunikálni. Honnan ismered a gondolatait, érzéseit? Az én autista fiamnak még a ritkán jelentkező fájdalmas érzéseiről is csak keveset tudunk, legfeljebb reménykedünk abban, hogy megértjük a jelzéseit. Használjátok a támogatott kommunikációt? Nem olvastam a topicod elejét, csak ameddig a türelmem elért, ezért nem tudom, hogyan keletkezett autika naplója. Én nem mernék az én (a tiedhez)hasonló korú gyerekem nevében írni.
Üdvözöl
kékbarisnya
Előzmény:
ibolyka Creative Commons License 2000-11-18 03:57:42 100
Üdv mindenkinek!

Sajnos Hágából nem igazán volt elérhető az index. Egy hónapi ott tartózkodás után újra itthon vagyunk (sajnos).

A legnagyobb gond, amiért haza kellett jönnünk az volt, hogy autika számára nem sikerült ottani biztosítást kötni. Enélkül pedig nincs tartózkodási engedély.

Nehezen értettem meg, hogy a fiatal és fizikálisan teljesen egészséges fiam miért kap nehezebben és jóval drágábban (azaz nem kap) biztosítást. Mert a mentális, speciális oktatás, stb. ellátást is a biztosító kellene fizesse.

De nem adtuk fel. Most egy hónapi ott tartózkodás után pláne.

A legszembetűnőbb volt az ottani emberek türelme. Egy hónap alatt soha senki nem szólt ránk. Pedig autika ugyancsak tud "idétlenkedni".

A rendszeres sztori, az önkiszolgálóban, a kocsi. Mire bedugja a pénzt, elhozza a kocsit, a két forgó ajtón keresztül - itthon hányszor kellett megvédenem őt! Kint mindenki türelmesen, kedvesen mosolyogva kivárta, míg végre odébb megyünk.

Másik aranyos sztorink:

Megmutattam hol a pék. De a másik oldalon mentünk haza. Megrendeltem, kifizettem a kenyeret másnapra, és küldtem érte autikát.

Az 5 perces útról nem jött haza egy óra múlva. Kicsit ideges lettem. Mentem volna utána, de odaadtam a kulcsot és kedveském rámzárta a házat. Még nem volt másik kulcsom, jó magasan volt az ablak. Bénáztam egy órát. Szerencsére az egyik ismerősünknek is volt kulcsa. De mire megjött eltelt vagy két óra.

Legnagyobb döbbenetemre (és örömömre) 5 percen belül megtaláltam a pékkel szemben, mintha mi sem történt volna.

Elkezdte keresni a péket, a környékén mászkált már két órája. Az eszébe nem jutott sok idő telt el és én idegeskedek otthon, vagy hazajöjjön megkérdezze. Nem, mint egy megakadt gramofon tű - kereste és kereste.
Én meg féltem, megijed és mit csinál. Se cédulát nem adtam hol lakik, se beszélni nem tud............

autika és anyuci

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!