Szasztok!
Jogos a szemrehanyas. Bocs, lehalt a vinyom, a netcafeban meg nem pont ide irni volt idom mikor bementem postat olvasni.
Szoval koszonom a biztatast, de nem tudtam megtenni a kezdo lepest. Az iranta erzett tiszteletem nem engedte. O kezdemenyezett. Mit mondjak, nagyon ledobbentem! Vissza is huzodtam rogton, amit persze felreertett. Osszeszedtem magam es kibeszeltuk a temat. Mindketten a masik reakciojatol feltunk, mint kiderult feleslegesen.
Immar 2 hete felszabadultan es boldogan szeretjuk egymast. Persze csak a haloszobam sotet melyen. Csak a kozeli ismeroseim tudnak a dologrol. Munkahelyen, az O ismerosei es a lanyai elott meg titkoljuk. Egyenlore nem tudjuk, hogyan tovabb. Nem merunk teljesen beleszerelmesedni a masikba. Hisz kapcsolatunknak elobb-utobb ugy is vege szakad. Tudom nem kene erre gondolni, de mindenkepp bennuk van a kisordog. Benne azert, mert hiszi, talalok korban jobban hozzam illot.(Bar eszembe se jut most keresni) Es mindketten tartunk a kornyezetetol. A lanyaira, es a volt udvarlojara gondolok. Egyikonk sem meri ezert nyiltan felvallalni kapcsolatunkat.
Pedig az jelenleg csodalatos! :-) En is olvastam es sejtettem, hogy egy erett no mennyivel megertobb, figyelmesebb, erzekibb tud lenni. Tenyleg az! Es nem csak az agyban! Ugy erzem, nekem is le kell irnom. Sokkal halasabbak minden apro figyelmessegert. Mar tudjak becsulni az eletet es annak minden apro oromet. A sex pedig valami frenetikus Vele! Neki is. Pont azt nyujtjuk egymasnak, amit a masik nem, vagy regen kapott. O lagy erzekisegevel kenyeztet, en pedig a lendulettel es kitartasommal halalom meg. Neha meg most sem hiszem el, hogy tenyleg en kellek neki. Eh, az atkozott onbizalomhiany.
Szoval koszonom a biztatast, igaz, ahhoz nem lett volna eleg, hogy kezdemenyezzek, de igazatok volt. Szinte mindent meger!
Udvozlettel: Egy boldog ember
|