Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Zozzer Creative Commons License 2000-11-24 12:16:52 102
Hát igen.

Nekem elég sok ismerősöm él külföldön. Meg tudom erősíteni: Tőlünk nyugatabbra
valahogy másképp viszonyulnak az emberek egymáshoz. És másképp a betegekhez is.
Sajnos valahogy nálunk -nem tudok jobb szót használni- mérgezett a társadalmi légkör.
Milyen jó lenne, ha nálunk is hasonló lenne a hangulat.

Itt, aki nem egyforma, azt legázolják. Ez szörnyü. Multkor mentem az utcán, előttem
bicegett egy fiú. Kb 20 éves lehetett, szemmel látható volt, hogy valami rendellenesség
miatt jár úgy, ahogy. jött velünk szembe két tizenéves holdjárócipős vihogva. Mikor elmentek
mellette az egyik igy szólt: "Nézd, a hüje sántát! " - mire a másik "Haggyad má a
barátomat hihi" ... Szinte én sülyedtem el. Én szégyelltem magam. Ki kellet
volna vernem a fogait.

Gondolom ehhez hasonló története nagyon sokaknak lehet, akik valamilyen oknál fogva
nem pont olyanok, mint az átlag.

Előzmény:
ibolyka Creative Commons License 2000-11-18 03:57:42 100
Üdv mindenkinek!

Sajnos Hágából nem igazán volt elérhető az index. Egy hónapi ott tartózkodás után újra itthon vagyunk (sajnos).

A legnagyobb gond, amiért haza kellett jönnünk az volt, hogy autika számára nem sikerült ottani biztosítást kötni. Enélkül pedig nincs tartózkodási engedély.

Nehezen értettem meg, hogy a fiatal és fizikálisan teljesen egészséges fiam miért kap nehezebben és jóval drágábban (azaz nem kap) biztosítást. Mert a mentális, speciális oktatás, stb. ellátást is a biztosító kellene fizesse.

De nem adtuk fel. Most egy hónapi ott tartózkodás után pláne.

A legszembetűnőbb volt az ottani emberek türelme. Egy hónap alatt soha senki nem szólt ránk. Pedig autika ugyancsak tud "idétlenkedni".

A rendszeres sztori, az önkiszolgálóban, a kocsi. Mire bedugja a pénzt, elhozza a kocsit, a két forgó ajtón keresztül - itthon hányszor kellett megvédenem őt! Kint mindenki türelmesen, kedvesen mosolyogva kivárta, míg végre odébb megyünk.

Másik aranyos sztorink:

Megmutattam hol a pék. De a másik oldalon mentünk haza. Megrendeltem, kifizettem a kenyeret másnapra, és küldtem érte autikát.

Az 5 perces útról nem jött haza egy óra múlva. Kicsit ideges lettem. Mentem volna utána, de odaadtam a kulcsot és kedveském rámzárta a házat. Még nem volt másik kulcsom, jó magasan volt az ablak. Bénáztam egy órát. Szerencsére az egyik ismerősünknek is volt kulcsa. De mire megjött eltelt vagy két óra.

Legnagyobb döbbenetemre (és örömömre) 5 percen belül megtaláltam a pékkel szemben, mintha mi sem történt volna.

Elkezdte keresni a péket, a környékén mászkált már két órája. Az eszébe nem jutott sok idő telt el és én idegeskedek otthon, vagy hazajöjjön megkérdezze. Nem, mint egy megakadt gramofon tű - kereste és kereste.
Én meg féltem, megijed és mit csinál. Se cédulát nem adtam hol lakik, se beszélni nem tud............

autika és anyuci

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!