|
|
 |
Hormon Gyula
2000-11-13 23:40:40
|
18
|
Végre egy másik állásfoglalás. :-)
Eddig 1:1.
Mindenesetre nem állítom, hogy a cikkből kiderül, hogy az MSZP-nek célja megosztani a társadalmat, csak azt, hogy az MSZP erősen polarizálja a választókat, sokkal inkább, mint a Fidesz. Vajon melyikük célja lehet a táborok közötti ellentétek további élezése? |
|
A hozzászólás:
 |
PuPu
2000-11-13 23:31:27
|
16
|
Őrületesen meggyőző logika, gyulám!
Akkor én most bekopizom ide a Bibliát, majd tudatom veled az Úr elhallgatott következtetését:
A megosztás oka, és az ország rákfenéje a Fidesz...
:O))))) |
|
Előzmény:
 |
Hormon Gyula
2000-11-13 23:24:18
|
15
|
Ha senki sem akar állást foglalni, hogy melyik oldal a bűnös, kezdem én.
A nov. 9-i Népszava cikke:
Az MSZP útja
Az MSZP erőssége a szavazótábor nagyfokú elkötelezettsége is. Ennek több jelét is tapasztalhatjuk. A választói fegyelmet, a minden más párt táboránál nagyobb részvételi hajlandóságot.
Több mint egy évtizede, hogy az MSZMP összeroskadt és romjain felépült egy új párt. A lakosság többsége helyeselte a váltást, egy-két hónap múltán kétharmadnyian úgy érzékelték: az MSZP más és jobb, mint elődje volt. Ugyanakkor az emberek fele nehezményezte, hogy a szocialista párt nem szakított gyökeresen az állampárt politikájával. A megalakulás utáni két és fél hónapban a szocialisták még versenyben voltak a legnépszerűbb párt címéért. A négyigenes népszavazás és a Duna-gate kirobbanása viszont jelentősen gyengítette az MSZP pozícióit. Leszálló ágba került s helyzetén tovább rontott a választási kampány. Az új pártok szavazókért való versengésében közös motívum volt a régi rendszerhez való negatív viszony. Antikommunista retorikában, az MSZP utódpártként való meghatározásában egymást triumfálták a többiek, így a szocialisták karanténba szorultak. A kelet-európai politikai légkör - a szocialista rendszerek bukása - szinte felhatalmazta az új pártokat az elutasító magatartásra. A választáson kifejezetten rosszul szerepeltek, s a vert csapat nehezen talált magára. A kormányzó MDF-től ugyan hamarosan elfordultak a polgárok, de nem az MSZP-hez álltak, hanem a Fideszhez. Két és fél éven át nem sikerült előbbre lépniük a szocialistáknak.
1993 elejétől aztán mind többen álltak mögéjük. Az MSZP akkori sikerének több oka is volt. Egyrészt az addig magasan legnépszerűbb Fidesz a székházüggyel elveszítette ártatlanságát, ami óriási csalódást okozott a benne bízóknak. Másrészt a fiatal demokraták egyre markánsabban kezdték megfogalmazni politikai irányváltásukat, ami akkoriban egyáltalán nem aratott nagy tetszést. Az MSZP-t egyre többen tartották a szakértelem pártjának, ez pedig létező igény volt az ideológiai csatározások után. 1994 elejétől kezdve a szocialisták bízhattak a győzelemben, csak aránya volt a kérdés. A választást nagy fölénnyel nyerték, de kormányzásukat visszafogottan kezdték. Kezdeti halogató magatartásuk következtében sok szavazót veszítettek. Többet, mint a párt életében is sorsfordulónak számító Bokros-csomag bevezetése idején. Ez a gazdasági alapokon nyugvó társadalompolitikai döntés azért is nehézséget okozott az MSZP-nek, mert baloldali pártként a szociálpolitikai szempontokat háttérbe szorította. Az MSZP és az ország közvéleménye nehezen vagy egyáltalán nem fogadta el ezt a fordulatot, s így 1995 közepére az akkortájt már evidensnek tartott egyharmados támogatottság alá szorult az MSZP: egynegyednyien voksoltak volna rá. Kormányzása időszakában még volt egy hullámvölgy, az 1996-os őszi Tocsik-botrány ismét a szimpatizánsok elveszítését hozta magával. Innen is felállt a szocialista párt és az 1998-as választásokig terjedő időszakban újra a 30-35 százalék közötti sávba tornázta fel magát. A tétovázás, a drasztikus intézkedések, az eget rengető ügyek, a koalíciós szakítópróbák, a kommunikációs botlások ellenére az MSZP esélyese volt a választásnak. Amit úgy nyert meg, hogy elveszítette.
A MSZP-nek a vesztesek sorsát kellett átélnie, visszaesett a népszerűségi listán. Második helye soha nem volt veszélyben, még legrosszabb közvélemény-kutatási eredménye is 25 százalék biztos szavazóról tanúskodott. A szocialisták nem sokáig tartózkodtak a mélyponton, elindultak felfelé, s 1999 tavaszára a biztos pártválasztók körében stabilizálták a 40 százalék feletti támogatottságot. Őszig még fej-fej mellett álltak a Fidesszel az első helyen, de azóta - tehát nagyjából egy esztendeje - az MSZP vezet. Az elmúlt egy évben keveset változott a szocialista párt táborának nagysága. Némi ingadozást figyelhettünk meg - az öszszes kérdezett körében 23-28 százalék között, az aktív szavazói körben 43-48 százalék között - aminek ekkora távlatban nem rajzolható meg semmilyen irányú tendenciája. Abban sem vagyunk biztosak, hogy az elmúlt néhány hónap MSZP-t érintő veszteségei (a teljes népességen belül 2-3 százalék, a biztos pártválasztók körében 4-5 százalék) tényleges visszaesést tükröznek-e. Az viszont kétségtelen, hogy a támogatói arányok csökkenése egybeesett a kongresszusi előkészületek körüli szokásosnál hevesebb vitákkal, személyi konfliktusokkal. Ugyanebben az időszakban a Fidesz erősödött, a koalíciós partnerei gyengültek. A változások következtében a vezető kormánypárt közelebb került az MSZP-hez, de nem érte utol.
A szocialista párt első helye nem feledtetheti gyengéit, mint ahogy előnyének jelenlegi kisebb csökkenése sem homályosítja el erősségeit. Az MSZP talán legnagyobb ereje az a választói kör, amely joggal nevezhető a szavazótábor magjának. E csoportba a lakosság nagyjából 11-13 százaléka (kilencszázezer-egymillió választópolgár) tartozik, akik - ahogy tették eddig már többször is - mindenképpen a szocialistákra voksolnának. További 8-9 százalékért sem igazán kell megküzdenie az MSZP-nek, ők is ragaszkodnak ehhez a párthoz - már legutóbb, 1998-ban is rá voksoltak. Ez a nagyjából 20 százalékos tábor garantálja - egy kétharmados részvétellel járó választáson - az egyharmados támogatottságot. A legalább egyharmados szavazótábort. A szocialisták pozíciója nemcsak azért kedvező, mert erős párt, hanem azért is, mert annak is látják az emberek. Általában négytized körüli azon választópolgárok aránya, akik az első helyre várják, s ez az arány rendszerint kétszer akkora, mint a Fidesz esetében.
Az MSZP erőssége a szavazótábor nagyfokú elkötelezettsége is. Ennek több jelét is tapasztalhatjuk. A választói fegyelmet, a minden más párt táboránál nagyobb részvételi hajlandóságot. A támogatók erőteljes érzelmi viszonyulását, továbbá ideológiai és egzisztenciális kötődését. A baloldali önmeghatározás elterjedtségét, a hagyományos baloldali értékrend - szolidaritás, szociális érzékenység - háttérbe szorulása ellenére. Azt a feltételezést, hogy érdekeiket ez a párt tudja leginkább képviselni, az országot ez a párt képes legjobban irányítani. Közös platformként a másik térfél pártjainak elutasítását. Az MSZP olyan gyűjtőpárt, amely többféle, egymást kiegészítő nézetet képviselő választópolgárt is magába integrál. A szocialista beállítottságúak túlsúlya mellett megtalálhatók itt a liberálisok, az ideológiamentes pragmatikusok, a nemzeti érzésűek, a vallásosak, az ateisták, radikális baloldaliak, a szociáldemokraták, sőt még valahány konzervatív is elfér. Az MSZP, híveinek társadalmi státusát tekintve is sokszínű párt. Jelentős mértékben és differenciáltan beágyazódott a magyar társadalomba. Minden csoportban sok támogatója van, még a számára mindig nehezen megnyerhető fiatalok körében is háromtizednyi a biztos pártválasztói kör. Az MSZP néppárt, talán az egyetlen az egész mezőnyben.
Az MSZP mindenkori népszerűségének egyik záloga, hogy rendszerint fel tud mutatni egy vagy több népszerű politikust. Keleti György, Kovács László - mindig a rokonszenvlisták élvonalában szerepelt, de időlegesen járt ott Horn Gyula is. Milyen problémája lehet ma egy olyan pártnak, amelynek a legtöbb támogatója van és amelyiket az ország egyik legnépszerűbb politikusa vezet. Például az, hogy alig van tartaléka. A másodlagos tábora 4 százalék, ők főleg olyan szabad demokrata és munkáspárti szavazók, akik elsőként megnevezett pártjukhoz erősen kötődnek. Nagyon kétpólusúvá kell válnia a politikai életnek, hogy ők átvándoroljanak a szocialistákhoz. Összejöhet még néhány százalék a bizonytalanok köréből is, hiszen mint nagy, győzelemre is esélyes párt vonzerőt gyakorol a hezitálókra. Azért van egyébként szüksége az MSZP-nek pótlólagos szavazati forrásra, mert a hűséges támogatók egyharmadnyi voksa 2002-ben nem hozhat számára első helyet. Ahhoz még a mostani 43-44 százalék is kevés lehet.
Az MSZP másik gyengéje a megköthető koalíciók kis száma és nagy nehézsége. Az SZDSZ-szel való együttműködésnek egyik hátulütője, hogy ez a párt jelenleg alacsony - 4-5 százalékos támogatottságú. A másik problémát a szabad demokraták kitörési elképzelései jelenthetik az MSZP-nek, amelyben számukra - ahogy most mondják - nem jut hely. A Munkáspárttal való koalíciókötés felélesztheti az állampárti emlékképeket és amennyi plusz - 2-3 százaléknyi - szavazót hozhat, legalább annyit - ha nem többet - el is taszíthat. Magára maradni látszik a szocialista párt.
Mint említettük, az MSZP széles társadalmi bázison nyugszik, de mégis vannak számára figyelmeztetően negatív jelek. Hiába magas viszonylagosan a fiatalok körében a támogatottsága, ha ott a Fideszé kétszer akkora. Az is problémát kell jelentsen egy baloldali párt számára, ha olyan tradicionálisan rájuk szavazó és népes rétegekben, mint a segéd- és betanított munkások, a szakmunkások körében kevesebb vagy legfeljebb annyi szavazója van mint a Fidesznek. Az a siker egyik szükséges, de korántsem elégséges feltétele, hogy a városlakók, az értelmiség, a vezető beosztásúak körében listavezető.
A közvélemény-kutatások eredményeinek mélyebb analízise azt mutatja, hogy az MSZP által befogott választói tér kevésbé kiterjedt, mint amit a kormánykoalíció pártjai rajzolnak körül az FKGP-től az MDF-ig. A jobboldal szélétől a középig, a balközép felé terjeszkedve. A szocialista párt egyik - bár nehezen megvalósítható - esélye, hogy "átnyúl" a másik oldalra. Mégpedig úgy, hogy megtartja a mostani bázisát. Ahhoz, hogy erre képes legyen, konszenzusra, jól szervezett belső munkamegosztásra van szüksége. És ebben feltehetően nem nélkülözheti eddigi elnökeit és kormányfőit sem.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos munkatársa
El lehet hüledezni egy darabig azon, hogy ezek hívják magukat szakembernek, meg függetlennek, de nem ez most a lényeg. Hanem az elhallgatott következtetés, amely ezt a topikot is ihlette: hát nem pont az MSZP az a párt, amelyik a legjobban megosztja az országot?
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|