Akkor most nézzünk néhány konkrétumot!
Két idézet egy nagyon hosszú visszaemlékezésből.
1. idézet, 1990 taxisblokád.
----------------------
"Vasárnap reggeltől azután mindent értek. Hajnali fél hatra úgy döntök; nem elég tiltakozni, a tárgyalásokon részt vevőket kell segíteni. Beautózok a Zichy utcába, a taxisvezérkarhoz. Mutatom, mit hoztam. Horváthék lelkesen üdvözölnek, azonnal nekiállnak fénymásolni. Hétre már viszik a másolatokat Palotásnak és a többieknek.
Akik sosem használják fel. De úgy nyolc órától már azt is tudom, hogy miért. Ugyanis Horváthék, amellett hogy egy minden blokádon keresztüljutásra jogosító levelet adnak, elküldenek a Mérleg utcába, Pető Ivánhoz, a dokumentumaimmal. Még nem értem, hogy miért éppen oda, ha egyszer az SZDSZ nyilatkozatilag tísztázta: semmi köze a blokádhoz.
Életemben először járok az SZDSZ-székházban. Ott van már Dornbach, és még jó néhányan a vezérkarból. Pető még nincs. Valaki megnézi, mit hoztam, megnézi Horváth kísérősorait is. Bólogat: talán jó lesz valamire. Üljek be addig Pető irodájába, várjam meg. Eltelik öt-hat perc, Pető jön sietve. Üdvözöl, már kezdené olvasni az iratokat, amikor cseng a telefon. Kihangosítja, mert a két keze munkával tele, nincs kedve tartani. Így én is hallom. Szegvárí Péter az, Budapest Főváros Tanácsának VB-titkára. (Akkor még nem állt fel az új önkormányzat.) Méltatlankodik hangosan: Iván, erről nem volt szó! A közszolgálati járműveket miért nem engedik át az embereid? Óriási balhé van a XVII. kerületben, a hullaszállítót sem akarják továbbengedni, pedig sajnos van "utasa". Pető elnézést kér, ígéri, rögtön intézkedik. Felkap egy rádiótelefont, és mikor jelentkezik a kérdéses blokád parancsnoka, ordítva leteremti: "Az anyátok jó úristenit, nem megmondtam, hogy mit kell átengedni, és mit nem? Ti meg csináljátok ott a cirkuszt, lejáratjátok az egész ügyet, most, amikor már majdnem győztünk???!!! A másik oldalon halkan elnézést kér valaki, a kapcsolatnak vége. Pető nyugalmat erőltet magára, mosolyogva elnézést kér a közjátékért, újra átolvassa az iratokat, majd megköszöni. Talán használhatók. Kezet nyújt - én kimegyek. Izé, kitámolygok."
2. idézet, 1992
---------------------------------------
"Beszélgetünk egy órát a házigazdával, amikor csengetnek. Magas férfi lép be. Érdekes arca van. Vagy inkább ismerős? Jézus Mária, igen! XY ezredes. Címzetes államtitkár. A köztársasági elnök főhadsegédje. Katonai irodájának vezetője. A mi információink szerint az elnök körül működő "politikai boszorkánykonyha" főszakácsa. Mert a katonai iroda valójában információgyűjtő szervezet és politikai tervező-szervező intézmény is.
Nocsak. . . Most mi lesz? Háromórás káderezés kezdődik. A LAÉT-ről, a TKT-rót, a célokról, programokról, mit akarunk, hogyan, miért? Időnként belekérdez, okosan, célratöröen........................
Jó, így már jó - mondja az Ezredes (a továbbiakban a rövidség kedvéért így nevezem, nálunk mindenki így hívta úgyis...). Nos, gyerekek, akkor most valami nagyon érdekeset mondok nektek, de azt már Ârpi bácsi nevében:
HÁROM MOZGALOM VAN JELENLEG, AMELYET ELISMERÜNK A MAGUNKÉNAK. A CHARTA, ÉS A TÉGY A GYŰLÖLET ELLEN, DE EZEKET MAGUNK SZERVEZTÜK, HOZTUK LÉTRE, ÉS IRÁNYÍTJUK!..."
--------------------------------------
Idézetek vége.
Nos, néhány beírásból tudjuk, hogy már a taxisblokád idején
működött egy bizottság ( ugyanez? ) GÁ mellett. A 2. idézet
alapján úgy tűnik, az SzDSz vezérkar terveit előbb tudták, mint
az érintettek.
Visszatérek a kiindulási ponthoz.
Az MDF kormány rájött: kik állnak a taxisok mögött.
Azaz: a válságot már csak tárgyalásokkal lehetett megoldani.
Üdv: fanyűvő
ps. A tömegeloszlatási tanfolyam anyagát megtanultam. |