|
|
|
|
 |
csinovnyik
2000-11-07 10:19:49
|
80
|
| amíg ilyeneket olvasol, a helyzet nem fog javulni. talán azért is jellemzőbb az álatalad leírt jelenség a fiatalokra, mert ifjúi értelemmel és érzelemmel olvasva az ilyesmit nem képesek a halált a "megfelelő heyliértéken" kezelni. ha valaki idősebb egy kicsivel, többet látott és tapasztalt (vagy éppen olvasott) képes máshogy viszonyulni ehhez a fajta irodalomhoz is. |
|
A hozzászólás:
 |
totelcamp
2000-11-07 09:24:39
|
78
|
Első és legnagyobb fóbiám a halálfóbia. Ha rágondolok az élet értelmére, állandóan az életem majdani utolsó perce jut az eszembe. Előtte, akkor az a pillanat, utána? Miért az egész? Csak ennyi? 23 éves vagyok, de ha lefekvéskor rágondolok, akkor nem tudok elaludni.
Más. Kedvenc íróim: Stephen King és Dean R. Koontz, tehát a horror nagymesterei. Addig szeretem a borzongást, amíg kellemes, mondhatni nevettető. Csakhogy King úgy írja a könyveit és történeteit, hogy az ember biztos benne, hogy az egész kitaláció, hisz nem ehetem meg a testvéremet az anyám méhében, vagy ha megeszem, akkor az már nem állhat bosszút. Persze akkor az teljesen valószínűtlen, ám a szerző számít a konyv letétele utáni fantáziaelkalandozással. Egyszóval eszem a horrort, de ha arról van szó, hogy mi van ha most éppen, akkor pisi-kaki vagyok.
A fóbiík fóbiája pedig a temető, a halott, a koporsó.
Akinek van elég mersze, az látogasson el a rotten.com -ra. Bevallom nem tudtam én sem végignézni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|