Keresés

Részletes keresés

Tantus Creative Commons License 2000-10-31 08:28:29 42
Klia, még el is bőgtem magam, amíg olvastam a hozzászólásodat. Én is nagyon rettegek az egyedülléttől, valószínűleg azért, mert sosem voltam magányos, el sem tudom képzelni, milyen az. És a szeretteink elvesztése miatt érzett félelmeimet is megfogalmaztad, annyira félek attól, hogy valakit el kell veszítenem közülük. Sajnos nagyon beteg az anyukám, minden napot úgy élek meg, hogy érte aggódom, és mindezt 400 km-re tőle. Nem tudom, nem mulasztok-e most olyat el, ami pótolhatatlan, nagyon nehéz ezt megfogalmazni, sosem beszéltem még erről, minden találkozásunknál rettegek, hogy utoljára látom, és nem tudom, hogy ha bekövetkezik az, amit megnevezni sem akarok, hogy fogom tudni a mindennapjaimat azzal a tudattal élni, hogy mindezt nélküle kell végigcsinálnom.
A hozzászólás:
klia Creative Commons License 2000-10-31 06:58:42 41
Köszönöm az érdeklődésed. Nagyon rossz, ha az ember a félelmeit - mert a társadalom igen is negatívan fogadja, sokszor még a legközelebbi hozzád tartozó is, legkevesebb depresszíósnak tart, és pszichiáterhez akar küldeni - nem tudja kivel megtárgyalni. Nos a tegnapi élményem felidézte édesapám halálát. Felidézte, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk a félelmeinkkel szemben. Felidézte a tehetetlenséget, azt a felelősséget, amivel igen is tartozunk egymásnak: jó szó, odafigyelés, kéznyújtás erejéig legalább.
Tehetetlenül kellett végig néznem annak idején, hogy eltávozik akit a világon mindenkinél jobban szerettem: az édesapám. Bár végig minden nap bent voltam nála, sőt naponta többször is, de a halál pillanatában nem voltam mellette. Pont egy pár órával azelőtt küldtek haza a nővérek. Érted: egyedül kellett meghalnia. Beszélnek most a Halottak napjával kapcsolatos dolgokról. Szeretném szétkürtölni mindenkinek, most akár hajnalban, de a nap bármely órájában, amig élünk, addig legyetek kedvesek, addig oszlassátok el a másik félelmét, ne a sírjaiknál versenyezzetek: ki milyen temetéssel, sírkővel, virággal búcsúztassa halottját. MOST KELL SZERETNI,AKIT LEHET. MOST KELL A FÉLELMEKET (legyenek azok bármily természetűek) ELOSZLATNI. Még így sem biztos, hogy Isten megadja ezt a lehetőséget bármelyikünknek.
Összegezve igen betegesen féltem ma éjszaka, igen sokszor felriadtam, majd hajnal felé már kidobott az ágy. Rátaláltam erre a topicra és kiírtam magamból. Virtuálisan panaszkodtam a hálóba, vedd úgy, hogy belezokogtam.
Előzmény:
Mumu Creative Commons License 2000-10-31 06:32:08 40
Mi tortenhetett kedves klia.Mert ez a regi elmeny felidezese tegnap csak nem fokozta ennyire felelmedet ?
Es haromnegyed otkor reggel.Nem aludtal vagy hamarabb ebredtel ?
Remelem nem nagy baj a felemed eloidezoje.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!