Keresés

Részletes keresés

klia Creative Commons License 2000-10-31 06:58:42 41
Köszönöm az érdeklődésed. Nagyon rossz, ha az ember a félelmeit - mert a társadalom igen is negatívan fogadja, sokszor még a legközelebbi hozzád tartozó is, legkevesebb depresszíósnak tart, és pszichiáterhez akar küldeni - nem tudja kivel megtárgyalni. Nos a tegnapi élményem felidézte édesapám halálát. Felidézte, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk a félelmeinkkel szemben. Felidézte a tehetetlenséget, azt a felelősséget, amivel igen is tartozunk egymásnak: jó szó, odafigyelés, kéznyújtás erejéig legalább.
Tehetetlenül kellett végig néznem annak idején, hogy eltávozik akit a világon mindenkinél jobban szerettem: az édesapám. Bár végig minden nap bent voltam nála, sőt naponta többször is, de a halál pillanatában nem voltam mellette. Pont egy pár órával azelőtt küldtek haza a nővérek. Érted: egyedül kellett meghalnia. Beszélnek most a Halottak napjával kapcsolatos dolgokról. Szeretném szétkürtölni mindenkinek, most akár hajnalban, de a nap bármely órájában, amig élünk, addig legyetek kedvesek, addig oszlassátok el a másik félelmét, ne a sírjaiknál versenyezzetek: ki milyen temetéssel, sírkővel, virággal búcsúztassa halottját. MOST KELL SZERETNI,AKIT LEHET. MOST KELL A FÉLELMEKET (legyenek azok bármily természetűek) ELOSZLATNI. Még így sem biztos, hogy Isten megadja ezt a lehetőséget bármelyikünknek.
Összegezve igen betegesen féltem ma éjszaka, igen sokszor felriadtam, majd hajnal felé már kidobott az ágy. Rátaláltam erre a topicra és kiírtam magamból. Virtuálisan panaszkodtam a hálóba, vedd úgy, hogy belezokogtam.
A hozzászólás:
Mumu Creative Commons License 2000-10-31 06:32:08 40
Mi tortenhetett kedves klia.Mert ez a regi elmeny felidezese tegnap csak nem fokozta ennyire felelmedet ?
Es haromnegyed otkor reggel.Nem aludtal vagy hamarabb ebredtel ?
Remelem nem nagy baj a felemed eloidezoje.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!