Sziasztok!
Eszter,
Amikor lesz időm és "kedvem" elkezdem majd leírni, hogy
hogyan is történtek a dolgok.. nem mondom, hogy túl gyorsan meg tudom oldani és elküldeni neked, hogy nagyjából számomra milyen is volt, milyennek éreztem, kire "haragudtam" stb., de mindenképpen összehozom idővel, s akkor majd elküldöm levélben..
Tudom, hogy nagyjából miről "szólnak" ezen kezelések, s hogy rengeteg köze van a családhoz.. ezeket meg kell oldani, de ha már elkezdjük "felszakítani" a sebeket akkor a végére kell jutni és nem "szabadna" hagyni megoldás nélkül.. de legalábbis próbálkozni kellene.. amit ugye ott nem tettek meg.
Tamás,
Nálam is életveszélyes állapot alakult ki a súlycsökkenés és a kálium, nátrium hiány végett.. ezt egy ápolónőtől kellett megtudnom.. ő dőrgölte az orrom alá.. nem éppen kedvesen, hogy ha pár nappal később "jövök" illetve akkor már nem jövök, mert belehalok.
Itt kezdődött az egész.. körülbelül az volt az egész kezelés alatt, hogy az ápolók mesélgettek ezt-azt..
Meg beszélgettem medikusokkal, mindenre kiváncsiak voltak.. nah jó ez természetes.. de néha olyan magánjellegű dolgokra kérdeztek rá, amire ugye nem szívesen válaszol az ember.. de a saját "gyógyulásom" érdekében megpróbáltam túllépni a "határaimon" és beszélni róluk.
Szerintem nálam az volt a legfőbb probléma, hogy november végén kiengedtek a kórházból, utána kétszer visszamentem súlymérésre, majd megkaptam a zárójelentést és ennyi.. nem ajánlottak pszichológust akihez eljárhatnék, egyáltalán nem tanácsolták, hogy foglalkozzunk tovább a problémával..
Persze itt mifelénk nem is nagyon van "jó" pszichológus.. lenne egy akiről úgy hallottam, hogy jó, de amikor felhívtuk közölte, hogy ő már nem foglalkozik "magán betegekkel", csak kórházat igazgat.. volt egy másik, de ő inkább drog-specialista.. egyből arról kezdett el beszélni:), pedig nincsen ilyen problémám.
Volt egy harmadik, de ő aztán végképp "rossz" volt számomra, csak gyógyszerekkel akart "etetni".
A lényeg, hogy nem tudok, nem találtam senkit, aki "segíteni" tudna, aki néha meghallgatna, stb.. csoda, hogy még mindig ott tartok ahol régen?? Csak már nem az életveszélyes súlyhatár alatt, hanem a normál súlyhatár fölött:)
Néha "kétségbeesésemben" jó lenne ha olyan ember hallgatna meg aki nem közvetlen családtag, barát, ismerős..
Nem tudom..
Realdoko,
Van akinek segít ez a bentfekvés.. mindnekire másként "hatnak" a dolgok.. nekem nem "jött" be.. és még jópár lánynak sem.. volt aki továbbállt, átment egy másik kórházba, ott próbálkozott.. volt olyan lány, aki rendszeresen visszajár-t.. ő anorexiás volt.. felhízlalták, kiengedték, visszakerült.. már másfél, két éve úgy ment mikor megismerkedtem bent vele..
Egy éve megszakadt a levelezésünk.. bele sem merek gondolni, hogy miért:( írtam neki azóta több levelet is és nincs válasz..
Ha "elkészül" valmiféle beszámoló féleség azokról a hónapokról, akkor neked is elküldöm majd.. kis türelmet kérek, hosszú időszak volt:)
Üdv.
Vacsa |