|
|
 |
Dr_Treuer_Tamas
2000-10-30 20:49:01
|
273
|
Vacsának: Általában az evészavarok osztályos (értsd bentfekvő) kezelésének csak limitált céljai szoktak lenni, és akkor merül fel, ha úgy látszik, hogy az ambuláns kezeléstől nem várható javulás, sőt a súlyos súlycsökkenés miatt, akár életveszélyes állapot is kialakulhat. Ilyenkor szoktak erősen a viselkedésre koncentrálva az evési profil "normalizálására" törekedni, mintegy végső megoldásként, és ha ezt a veszélyes súlyhatárt sikerül meghaladni, utána lehet folytatni a belátásos, vagy egyéb pszichoterápiát. A szakirodalom és a tapasztalat szerint van a testsúlynak olyan alső határa, aminél az egyén elveszti a kontrollt, és belátásos módon nem képes visszanyerni, sőt tovább csökken, ha nem lépnek közbe. Valószínűleg nálad is hasonlóról lehetett szó.
Tamás |
|
 |
babarczyeszter
2000-10-30 19:34:19
|
270
|
Szia Vacsa,
én szívesen megtudnám részletesebben is, hogy volt s mint volt.
annyit azért hozzá lehet tenni, hogy a pszichoterápia jellegzetes módon azzal kezdődik, hogy a családi körülményeit és a családdal való kapcsolatát firtatják az embernek, és ez jellegzetes módon ahhoz vezet, hogy az ember veszekedni kezd a családdal, vagy utálni kezdi őket.
dehát ez a baj a pszichoterápiával - hogy annyit nagyon gyorsan el tud érni, hogy az emberből felhozza a dühöt és a sértettséget a szeretteivel szemben (akik nem szerették, nem figyeltek, nem segítettek, stb.), de azt már nagyon lassan tudja csak elérni, hogy magaddal jóba legyél, és valahogy irányítani tudd az életedet, és ne szorongj, ne félj az elhízástól, stb., hanem önbizalommal és vidámsággal láss neki az életnek.
e |
|
A hozzászólás:
 |
Vacsa
2000-10-30 18:15:51
|
268
|
Sziasztok!
Kedves kis kőevő,
Igen végülis, ha úgy vesszük szinte teljes egészében arra "ment" a kórházi kezelés anno, hogy "felhízlaljanak".. nem beszélgetett velem a főorvos hat hét alatt csak egyszer, s akkor is csak arról, hogy hogyan tudok aludni, ne telefonáljak annyit, stb.. hehe..
Volt egy orvosom, de ő sem "segített" sokat..
Csak a családról beszéltünk.. persze biztos volt, van köze ahhoz, hogy beteg lettem, de nem hinném, hogy csak annak, s ráadásul semmi jó nem sült ki az egészből csak annyi, hogy rendszeres veszekedések voltak mikor a "család" jött látogatni..
Viszont az utolsó héten már senki nem jött.. szikrázott a levegő, s mindenki úgy gondolta majd, ha kijöttem.. nah szép.. de azért elvoltam.. voltak ott "barátok" akikkel megértettem magam.
Egyszer töltöttem ki egy "tesztet", de az végülis nem lett értékelve és nem is próbáltak arra rávilágítani milyen lehet úgy élni amilyennek ők "akarnak".. nah most abszolute "büszkék" lennének.. sőt talán azt gondolnák, hogy túlzásba is vittem:).. nah tény felszedtem jópár kilót amit nem kellett volna.. majd leadom.. remélem:)
A lényeg viszont tényleg az, hogy ahol én voltam ott csak azzal foglalkoztak, hogy megegyem az ételt és ne hányjam ki, ne tornázzak, stb..
Amikor már egy hete nem volt "széklet".. már elnézést.. akkor sem akartak hashajtót adni.. már szinte fájdalmaim voltak, mert ugye rendszeres evés mellett illene illemhelyre járni.. ezt úgy oldottam meg, hogy paradicsomlét, tejjel ittam.. szóval csak a kilókat, a kilókat "gyömöszőlték" rám.
Ráadásul amikor "hírtelen" híztam két kilót rámszóltak, hogy ne egyek annyit.. hehe annyit ettem amennyit ők adtak, s nem szívesen.. nah szép.
Utána amikor fogytam, mert már capucinot sem mertem inni meg teát, nehogy rámfogják, hogy "zabálok", azt mondták, ismét "visszaestem", s utána már egész nap csak úgy mehettem vc-re, hogy jöttek velem.. egyébként csak a háromszori étkezés után két órákat kellett velük tölteni.. csak:)..
Eléggé rosszul esett, főleg azért mert aztán semmit nem csináltam... először hízással, majd fogyással reagált a szervezetem, de ezt a kedves orvosok nem értették meg és rám "fogták", hogy én okozom..
Biztos vannak náluk jobb orvosok és jobb kórházak, bár a kórházzal nem lett volna sok baj, kivéve, hogy olyan emberek közé "kerültünk" akiknek aztán tényleg teljesen más gondjaik voltak és nem igazán tudták megérteni a miénket.. mert ez ugye nem elfogadott..
Kedélybeteg osztályon voltam, velünk szemben az akut-pszihiátria..
Kb. ennyit írnék róla.. hosszabban nem óhajtom esetleg "fárasztani" a közönséget:)..
Ha valaki "bővebb" információkra kiváncsi írjon a "címemre"!:)
Üdv.
Vacsa |
|
Előzmény:
 |
kis kőevő
2000-10-26 10:46:33
|
252
|
Hú, nem tudom, mi, bulimiások hogy küzdenénk meg egy ilyen diétával...
Kedves Vacsa! Nálad miért nem hozott eredményt a kórházi kezelés? Csak arra ment az egész, hogy "felhízlaljanak", vagy volt komolyabb lelki oldala is a kezelésnek, csak nem vált be? Mesélnél erről?
kis kőevő |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|