|
|
|
|
 |
stpeter
2000-10-25 14:07:54
|
6
|
Köszönöm válaszát.
Meglehet, hogy mindenki hasonlóképpen van ezzel, és mindenkit bosszant az, hogz "erőpróbák" előtt elbizonytalanodik, de nem lehet tenni valamit ellene. Ezt mindenki természetesenek tartja, nem gondol bele, inkább magát tartja ostobának, és elhiteti magával, hogy természetes, hogy megretten a feladatok láttán, de szerintem ez nem igazán van így. Ugyvélem ez se nem természetes, se nem jó. Nincs erre valami bevált szisztéma, amivel az ember kikecmereghet a félszegségéből?
Nem takart semmiféle titkot az ön által kiemelt mondatom, csak szemléltetni akarta, hogy ha az ember belemegy ebbe az ördögi körbe, ahol minden gondjával önmagát és a külvilágot okolja, akkor ez egy támpont lehet számára. Ezzel még mélyebbre sodorhatja önmagát. Legalábbis én többször gondoltam arra, hogy csak azért ilyen nehéz minden, mert valaki ezt így rendezte el, és "röhög a markába" amikor látja a kűzdelmemet.
Várom válaszát St.Péter |
|
A hozzászólás:
 |
Horgasz_Csaba
2000-10-21 20:22:36
|
5
|
| Kedves St. Péter, példájától nem igazán lettem okosabb. Annyit látok benne csupán, hogy idegesíti, ha valamit nem ért, de ha kezdi érteni, akkor elsimulnak az akadályok. Nem vagyunk ezzel mindannyian hasonlóképpen? Dolgozatírás előtt is a legtöbb ember úgy szokta érezni, hogy semmit sem tud, ez teljesen természetes. Lehet, hogy valamit nem veszek észre, de hol itt a probléma? Talán egyetlen sora volt, ami elgondolkodtatott: "a világ amit én látok belole azt csak kitalálták, és mindeki arra játszik, hogy hülye feladatokkal szivasson" - ezt hogy értette? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|