Keresés

Részletes keresés

Első titkár Creative Commons License 2000-10-19 17:41:31 165
Ez rólam szól?! Ki írta? Hozzák ide!
A hozzászólás:
Stirlitz2000 Creative Commons License 2000-10-19 17:37:10 164

Fórum:Politika
Téma:Index kommunistái, egyesüljetek !!!
2000. október 19. csütörtök - Nándor. Internet idő: @763

Elvtarsak !

Az imperializmus felforgato remhireket terjeszto eroi tamadast inditottak az Elsotitkár elvtars ellen! Ime a bizonyitek! OSSZETARTAS!!!

Magyar Nemzet - 2000. október 19.
Elsotitkár - Így látsztok ti -

Rongyarcú öreg.
Fiatalon is ilyen volt.
Mosolya dermedt maszk, van benne valami galádul szimpatikus.
Ma a munkásosztály.
Amely érettünk vasba öltözött.

Az ország vezetoje volt anélkül, hogy valaha vezette volna. A kocsi ugyanis magától ment a lenini úton. Helyesebben a sztálini úton, amely hörgo haláltáborok s kedélyes szakszervezeti – néha balatoni, olykor baranyai –üdülok közt vezetett, amelyek épületeit még idejében a bunös és bukott burzsoáziától kobozták el.

Minden május elsején elnyilatkozta, hogy nem adjuk vissza a hatalmat az imperialistáknak, s a földeket, hanem megtartjuk a munkásoknak. Külön érzéke volt egy-egy szóban az „n” és „k” hangok különválasztásához, s így e szavak zöngésen s egyúttal keményen s egyúttal pártszeruen döngtek. Sosem volt influenzás – visszatartotta. Félt, hogy betegsége alatt az amúgy valóban aljadék és alkalmatlan vezetotársai megfúrják. Sztálinnál, Hruscsovnál, Brezsnyevnél, idehaza. Bár hazája nem volt, igazi magyar emberként élt, mint hordóban a savanyúkáposzta.

Egyenesen viszolygott az intellektuális emberektol – egyébként joggal –, noha értelmes, igaz, korlátolt ember volt. Bal kézzel sakkozott –egymagában, sokszor éjjel is, hálóingben, meztelen lábfejét lábszára dörzsölésével melegítette fel. Spórolt a tüzelovel. Vérét adta volna a hazájáért, ha lett volna. Így inkább – bár kényszerbol – mások vérét vette a hazáért.
Nem volt skizofrén, noha joggal lehetett volna az állandó kettosségtol, amiben élni kényszerült. Úgy húzták szét, mint a Guttmann-nadrágot, így aztán nem tudott többé magába viszszabújni.
Gyakran meztelábra vette föl a cipojét, de a Központi Bizottság tagjai nem mertek szólni. Egyáltalán nem mertek szólni neki, noha gyakran égve felejtette a villanyt az éjjeliszekrényén, ahol tornyozódtak a marxizmus élo és holt klasszikusai – olvasatlanul. És a megfejtetlen keresztrejtvények.

Fáradt és boldogtalan ember benyomását keltette, noha elvolt a legelészo nyájjal, mint a birkapásztor. Arca rongyból idovel átment agyagba, s bár soha nem írt verseket, magára találóan azt dúdolta idonként, borotválkozás után a tükörben állva: „Hideg szobor vagyok, meg sem értenél...”

Minden szeretett volna lenni, csak nem elsotitkár. S minden lehetett volna, ha nem elsotitkár.
Így csak népünk papája lett.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!