|
|
 |
Dr_Treuer_Tamas
2000-10-18 14:00:58
|
219
|
Kedves Realdoko,
ne ijedj meg egy kis visszaeséstől, ez a gyógyulással együtt jár, nagyon jól bírtad idáig. Akkor lehet valakire rámondani, hogy gyógyul, ha a visszaesései ritkábbak és kevésbé súlyosabbak lesznek hosszútávon, tehát tendenciájában van javulás.
Tamás |
|
A hozzászólás:
 |
realdoko
2000-10-18 13:33:54
|
218
|
Nnnna. Szóval gáz, gáz, pokoli.
22 napja vezetem a kis naplómat, amibe írom minden áldott nap, hogy mennyit ettem és mennyit mozogtam, s hogy reggel mennyit mutatott a mérleg (ez utóbbi baromság, nem kellett volna, de már mindegy).
Átlag 1000 kcalt ettem (hogy ne koplaljak teljesen, ezzel is elkerülendő a rohamot, de hogy ahhoz elég kevés legyen, hogy fogyjak). Nagyon sokat mozgok.
3 hétig ment az egész. Rohadt kevest fogytam ugyan (2 kilot, azaz 53 voltam, de Beny, én nélad is sokkal pöttömebb vagyok, 155 cm), szóval KÉTSÉGBEEJTŐEN keveset fogytam, de kezdett helyreállni az egész.
Tegnap éjjel fél háromig. Amikoris bezabáltam.
Egy órával ezelőtt ébredtem föl, bűntudatban fetrengve. Persze ráálltam a mérlegre, ami annyit mutatott, mikor elkezdtem ezt az írást és "fogyókúrát" (bruhaha). Csináltam egy kávét is rágyújtottam, próbáltam nem belesüppedni, próbáltam elképzelni, hogy folytatom, semmi gond. Nincs is semmi baj.
Ekkor bejött apám. Gúnyos, keserű és vádló hangon közölte, hogy igazán köszöni, amiért hagytam kaját. (Pedig emlékszem, egy kis kenyeret még félállati állapotban is hagytam, valszeg öcsém ehette meg reggel).
Aztán apám végül ki is ment.
Érdekes. Apámat imdáom, sose fogná fel, mi történt, nem is ez számít. Pedig beszéltem már neki erről. Nem érti.
Ültem ott, eltelve a BŰNtől, valami egészen elképesztően borzalmas volt, és arra gondoltam, milyen jó lenne macskaként végighemperedni az ágyon és zokogni egy jót, s aztán azért gondolkodtam, miért vagyok képtelen rá.
És azt hiszem, azért, mert sírni az önsajnálattól átitatva lehet. Az öngyűlölet erre nem alkalmas.
Ma is lesz két órás edzésem, ami azt jelenti, hogy muszáj ennem, nem koplalhatok, mert a két órás edzéseken tapasztalatból tudom, hogyha nem eszek előtte pár órával, akkor kivétel nélkül mindig leesik a vércukorszintem és majdnem elájulok, abba kell hagynom.
Tehát ma délután még ennem kell.
És a füzetet folytatni fogom.
Ennyi, ennyi, örülök, hogy leírhattam. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|