Keresés

Részletes keresés

babarczyeszter Creative Commons License 2000-10-20 22:50:43 228
Kedves sorstársak,

tényleg megrendítő, hogy milyen sokan vagyunk - de azért az is látszik, hogy a bulímia "fénykora" húsz év kor körülre tehető. Ismertek olyasvalakit is, aki még érett felnőttkorában is bulímiás?

Az anorexiával másnak tűnik a helyzet, és talán a testsúllyal kapcsolatos aggodalom életünk végéig megmarad.
De gondoljátok csak meg - a világ egyik legnagyobb iparága épül arra, hogy a nők szeretnének vonzóak lenni, egy bizonyos alapminta szerint, amit többnyire a média szolgáltat. Ez még biztos nem betegség.

A perfekcionizmus szerintem viszont tényleg összefügg az evészavarral, főként a bűntudaton keresztül. Vagy valahogy így: szorongás, megfelelésvágy - aszkézis és perfekcionizmusra való törekvés - hirtelen heves vágy valami közvetlen és érzéki kielégülésre - mélységes bűntudat, ami már magát az evést is megrontja, és hányáshoz vagy szorongáshoz vezet, s megint előről.

ide is beteszem a szolgálati közleményemet.

**************************************************

Lassan be fog indulni a TV2 által depiseknek, hangulatbetegeknek és hasonló optimista szenvedőknek felállított önsegítő website. Keresek olyan vállalkozó lelkeket, akik szívesen elmesélik (névvel vagy anélkül), hogy milyen tapasztalataik vannak - részletesen. Bajok, terápiák, család, örömök, munka, ilyenek.

Én megjelennék egy magnóval felfegyverkezve, és beszélgetnénk. Ha valakinek van kedve ilyesmihez, írjon a fenti emailre, vagy az eszterbabarczy@netscape.net-re (a másik néha rendetlenkedik).

Keresek továbbá kultúra iránt érdeklődő depiseket és hangulingadozókat, valamint evőnyavalyásokat is. Jöhetnek reménytelen és szenvedélyes szerelmesek is (mint tudjuk, a Nobel díjat is szenvedélyes szerelemért adták). A site-nak lesz egy külön kulturális rovata, amely a mi szemünkkel nézi a világot - még ha nem látunk is egyformán.

Egyszóval: aki hallja, adja át. Nyílik nekünk egy kis világ, és részben rajtunk áll, mivel töltsük meg.

e.

*************************************************

A hozzászólás:
Dongó Ágnes Creative Commons License 2000-10-12 20:22:59 193

Kedves kis kőevő,

az étel drog jellege nálam is áll, de kizárólag a csokoládénál.
Más viszont nem kell, azaz igazából bármi mást csak "ésszerű
belátásból" eszem.

Ami az önmagunkkal való elégedetlenséget illeti:
Igaz, szeretnék én is kibújni a bőrömből, de egyértelműen
megtalálom az(oka)t az ember(eke)t, akikkel abban a pillanatban
cserélnék. Furcsamód ezek az emberek nem feltétlenül azt az "esztétikai
tökéletességet" testesítik meg, amire a koplalókúrámmal törekedtem, gyakran
nem is a külsejük az, amiért úgy érzem irigylésre méltóak.

Perfekcionizmus végletességétől szenvedő perceidben gondold végig, hogy
miért olyan fontos Neked a "tökéletesség" és pontosan mit is gondolsz
tökéletesnek.
Mit veszítesz, ha nem éred el?

D.Á.

Előzmény:
kis kőevő Creative Commons License 2000-10-11 15:05:59 190
Nekem olyan az evés, mint valami drog. Beveszem és abban a pillanatban olyan, de olyan jól érzem magam! Sajnos csak abban a pillanatban, utána vált a lelkiállapot - és borzalmas érzés lesz a nagyszerűből.

Nyugtató az evés? Vagy szeretetpótlék? De elragadja azokat is, akik szeretnek és akiket szeretnek...

Nem lehet, hogy abból indult ki ez az egész, hogy mi nem fogadtuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és azóta is képtelenek vagyunk erre? Vagy ti elfogadjátok magatokat? Én szeretnék másmilyen lenni, ugyanakkor senkivel sem szeretnék cserélni, nem ismerek olyan embert, akinek a bőrébe bebújnék - mégsem vagyok elégedett magammal...

Ti szeretnétek tökéletesek lenni?

kőevő

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!