|
|
|
|
 |
Dongó Ágnes
2000-10-12 20:22:59
|
193
|
Kedves kis kőevő,
az étel drog jellege nálam is áll, de kizárólag a csokoládénál.
Más viszont nem kell, azaz igazából bármi mást csak "ésszerű
belátásból" eszem.
Ami az önmagunkkal való elégedetlenséget illeti:
Igaz, szeretnék én is kibújni a bőrömből, de egyértelműen
megtalálom az(oka)t az ember(eke)t, akikkel abban a pillanatban
cserélnék. Furcsamód ezek az emberek nem feltétlenül azt az "esztétikai
tökéletességet" testesítik meg, amire a koplalókúrámmal törekedtem, gyakran
nem is a külsejük az, amiért úgy érzem irigylésre méltóak.
Perfekcionizmus végletességétől szenvedő perceidben gondold végig, hogy
miért olyan fontos Neked a "tökéletesség" és pontosan mit is gondolsz
tökéletesnek.
Mit veszítesz, ha nem éred el?
D.Á. |
|
A hozzászólás:
 |
kis kőevő
2000-10-11 15:05:59
|
190
|
Nekem olyan az evés, mint valami drog. Beveszem és abban a pillanatban olyan, de olyan jól érzem magam! Sajnos csak abban a pillanatban, utána vált a lelkiállapot - és borzalmas érzés lesz a nagyszerűből.
Nyugtató az evés? Vagy szeretetpótlék? De elragadja azokat is, akik szeretnek és akiket szeretnek...
Nem lehet, hogy abból indult ki ez az egész, hogy mi nem fogadtuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és azóta is képtelenek vagyunk erre? Vagy ti elfogadjátok magatokat? Én szeretnék másmilyen lenni, ugyanakkor senkivel sem szeretnék cserélni, nem ismerek olyan embert, akinek a bőrébe bebújnék - mégsem vagyok elégedett magammal...
Ti szeretnétek tökéletesek lenni?
kőevő
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|