Keresés

Részletes keresés

Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000-10-11 08:24:16 278
Úgy tűnik, mindannyiunknak vannak igazi sérelmei, és ezek tényleg olyanok, hogy senkinek nem derül fel tőle a kedve. Sokszor vizsgálták a szakirodalomban, hogy ugyanolyan mértékű pszichés terhelés miért okoz valakinél pszichés zavart, másoknál meg semmit. Érdemi válasz valami olyasmi, hogy eltérőek a konfliktustűrő és megküzdő képességeink, amelyek elsősorban a személyiségfejlődésünk során alakulnak ki.

Örülök, hogy Citromfű ebédelt, gyönyörűek ezek az online kiszólások, mintegy realtime kihorgonyozzák az elszált netidőt a valóságba.... Szóval a családtagok is segíthetnek depresszióban, de a legtöbbször ugyanazt a tehetetlenséget élik meg, mint te, ugyanis a depressziónak egyik lényeges tünete az, hogy elkülönültnek érzi magát a többiektől, úgy érzi, hogy környezet úgysem érti meg, és általában ennek megfelelően is viselkedik a depressziós személy. Ez persze gyakran haragra gerjeszti a hozzá közelállókat (ami a te soraidból is kiderül) de mégsem lesz mindig teljes konfrontáció, mert ez a harag gyakran bűntudattal vegyül, hiszen egy beteg emberre ne haragudjunk... szóval összebonyolódik az egész, és ilyen esetekben leginkább ezért jó, ha szakember száll be a kezelésbe, mert ő érzelmileg nincs anynira benne, és megfelelő távolságot tud tartani (ha tud) az egésztől.

Tamás

A hozzászólás:
eNeM Creative Commons License 2000-10-11 06:59:14 276
Kedves Tamás és Többiek!
Igen ilyen reggel melankólikus az ember, de bízom, hogy csak az idő teszi. Sötét van, nem fűtenek még, nyirkos, párás a levegő...
Felmérem én az ÉN erőmet, csak az a baj, hogy mindenki a sajátját, és nem törődik az
" énerőmmel". Teljesen ki tudják használni.
Én is több munkahelyen dolgozom,ráadásul másodállású vállalkozóként is. Hogy munkát tudjak vállalni állandóan képezni kell magam ami együtt kegyetlen sok, és tényleg előre nem mértem fel mit is bírok el.- mert előre nem tudtam,hogy mivel is jár...Főleg a 6 hét terepgyakorlatot!
Mindezt azért írtam le, mert már vizsgáznom kellene de semmit nem tudok, és nem vettem részt rendesen a gyakorlaton sem...
Nem mondhatom, hogy képtelen vagyok örülni, mert azért érnek örömek, de úgy érzem van, hogy belefáradtam, vagy elfáradtam és ilyenkor...
Én mindenkit meg tudok érteni, hiszen annyi a bizonytalanság és információhiány, hogy vannak dolgok és pillanatok amikor képtelenek vagyunk örülni.. mert tehetetlenek vagyunk, nem érezhetjük magunkat biztonságba.
előzmény:Dr_Freuer_Tamás(258)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!