|
|
 |
citromfű
2000-10-10 14:28:15
|
274
|
Az ebéd ehető volt, köszi! :-)
Köszönöm, köszönöm. Eme utakat már végig jártuk, sikertelenül. Én abban bízom, hogy januárban, amikor visszamegy dolgozni, akkor ő is ráébred arra, hogy mi az élet. Mi benne a jó, és a rossz. És, hogy a rosszon is lehet változtatni. A gyereket nagyon-nagyon akarta, ill. akarták mindketten. A munkát nem csak otthon nem erőlteti, igazából sosem akart dolgozni. Ez szégyen, de így van. Januárban kénytelen lesz dolgozni (mostanában már keresgél is), mert a kicsi oviba megy. Én abban bízom, hogy a környezetvááltozás, a társaság jót tesz majd neki. A férje valóban sokat dolgozik, viszont, ha köztük van a baj, akkor azt miért nem a sógorommal rendezi? Abban aztán tényleg csak ők az illetékesek. Nem? |
|
A hozzászólás:
 |
zatu
2000-10-10 14:18:38
|
273
|
Kedves Citromfű!
Egészségedre az ebédet! Én nem kérdeznék, s főleg nem kötözködnék, csak találgatok, ha megengeded.
Tesód valamiért rettenetesen fel akarja magára hívni a figyelmet. Jó dolgában meg különösen. Unatkozik? Meglehet, de inkább fölöslegesnek érzi magát. Valami baj van, amit Ő sem ismer fel, de riaszt. Az öngyilkos is így tesz!!!!
Hová lettek a céljai? Akarta Ő ezt a házasságot, gyerekeket? Ha igen, mégis miért nem leli örömét gyerekeiben? GYES betegség? /GYES bevezetése óta ismert fogalom/
Édesapa az anyagiak összehozásán túl már fáradt Őreá is figyelni? Lehet. Mit akar a Tesód? Hüje kérdés, hát persze, hogy nem tudja. Ottó katalógus?=rágógumi, pótcselekvés.
Tegyük fel egyszer nem kapna segítséget? Bírná? Összeomlana?
Úgy látom elvesztette önmagát. Segítsétek megtalálni!
Üdv; Zatu |
|
Előzmény:
 |
citromfű
2000-10-10 13:12:59
|
267
|
Na jó, béke poraimra. Most én megyek ebédelni.
Tudom, hogy a családi ügyeket a családban kell rendezni, nem a neten. De nagyon féltem az anyámat, aki nem azt érdemli, hogy főzzön, mosson, takarítson a kedves lánya helyett, aki állandóan azon sír, hogy kövér, de ez ellen nem tesz semmit. Tesómnak van 2 gyereke, akik lelki és mindenféle nevelésére nagy ívben tojik, főleg a nagyobbikéra. Két kézzel szórja a pénzt szarságokra, és naponta kitalál valamit, ami miatt az én beteg, és csupaszív édesanyám elkutyagolhat hozzájuk, és törődhet a gyerekekkel, háztartással, mindennel. A tesóm (ha még nem derült volna ki) egy lusta, gyesen lévő nőszemély. Az összes problémája annyi, hogy mit rendeljen az Otto katalógusból. Ha nem is írtam le mindent részletesen, azért a "típust" remélem sikerült elképzelned. Hozzátenném, hogy ezt a stílust nem otthon tanulta, az anyagi jólét során szedte fel eme allűröket (és a kilókat), amit a sógorom teremtett nekik (mi nem vagyunk olyan anyagi helyzetben). Most ebéd, szia. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|