Na jó, béke poraimra. Most én megyek ebédelni.
Tudom, hogy a családi ügyeket a családban kell rendezni, nem a neten. De nagyon féltem az anyámat, aki nem azt érdemli, hogy főzzön, mosson, takarítson a kedves lánya helyett, aki állandóan azon sír, hogy kövér, de ez ellen nem tesz semmit. Tesómnak van 2 gyereke, akik lelki és mindenféle nevelésére nagy ívben tojik, főleg a nagyobbikéra. Két kézzel szórja a pénzt szarságokra, és naponta kitalál valamit, ami miatt az én beteg, és csupaszív édesanyám elkutyagolhat hozzájuk, és törődhet a gyerekekkel, háztartással, mindennel. A tesóm (ha még nem derült volna ki) egy lusta, gyesen lévő nőszemély. Az összes problémája annyi, hogy mit rendeljen az Otto katalógusból. Ha nem is írtam le mindent részletesen, azért a "típust" remélem sikerült elképzelned. Hozzátenném, hogy ezt a stílust nem otthon tanulta, az anyagi jólét során szedte fel eme allűröket (és a kilókat), amit a sógorom teremtett nekik (mi nem vagyunk olyan anyagi helyzetben). Most ebéd, szia. |