Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2000-10-04 15:26:39 14
Kedves New Reader!

Természetesen ezért vetődött fel a "szlovákokban" (a jelentést itt leszűkítve pán Slota sleppjére) az, hogy angolul is meg kellene különböztetni a két fogalmat, mivel a Hungarian a szlovákok számára együtt jelenti a magyarokat és a szlovákokat (a többiek kizárva).

Erre jogalapot teremt, hogy az angol nyelv is ismeri a Hungarian mellett a Magyar főnevet és melléknevet. Íme a Webster:

Main Entry: Magˇyar
Pronunciation: 'mag-"yär, 'mäg-; 'mä-"jär
Function: noun
Etymology: Hungarian
Date: 1797
1 : a member of the dominant people of Hungary
2 : HUNGARIAN 2
- Magyar adjective

Main Entry: Hunˇgarˇiˇan
Pronunciation: "h&[ng]-'ger-E-&n, -'gar-
Function: noun
Date: 1553
1 a : a native or inhabitant of Hungary : MAGYAR b : a person of Hungarian descent
2 : the Finno-Ugric language of the Hungarians
- Hungarian adjective

Látható, hogy a Magyar itt is etnikai meghatározás, a Hungarian pedig inkább "magyarországi" hasonlóan a szlovákhoz.

E szerint a Magyar Köztársaságot Magyar Republic-nak kellene nevezni, ami nincs messze az "eredeti" "szlovák" javaslattól: Magyar State.

N.B. A Feszty-körkép angol nevében is Magyars van, nem Hungarians.

LvT

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2000-10-04 13:18:16 12
Szlovákul kétféleképpen lehet mondani azt, hogy magyar, az egyik a "magyar", a másik meg a "hungarus" szóból ered. Van több környező nyelv is, ahol szintén így van (pl. bolgár, román, cseh), de csak a szlovákban van ennek jelentésmegkülönböztető értelme, ugyanis szlovákul a "magyar" csak az etnikailag magyart jelenti, míg a "hungarus" pedig Nagy-Magyarországra vonatkozik, de nem jelent nemzetiséget, azaz pl. a szlovákok 1918 előtt hungarusok voltak, de nem voltak magyarok.

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2000-10-02 21:46:46 10
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vállalja-e a rizikót, hogy külföldöm járva, külföldiekkel érintkezve nem fordítja meg a személy- és családnevét. Egy magyar angoltanárnő valóban humorosnak találhatja az "Ádám Mester"-t, de egy angol angoltanárnő ezt nem fogja. Ő inkább "Kiss Dávid"-on fog mosolyogni, minthogy ez angolul egy komplett mondat; megfordítva humoros jellege tompul.
Még két példa a helyi nyelvhez, nyelvhasználathoz való alkalmazkodáshoz. Egy ismerősöm az USÁ-ba érkezve kellemetlen órákat töltött el a belépéskor, mivel a tisztviselő képtelen volt megemészteni a nevét: X Y-né N M. Egy gyógyszergyártó cég viszont Magyarországon került kényelmetlen helyzetbe, amikor megtartotta készítménye eredeti nevét, amely "magyarosan" kiolvasva így hangzik: "Lószar tán".
Az is a név megfordítása, ha egy külföldi űrlap első rovatába írjuk a vezetéknevünket, ha ott a "First Name" felirat szerepel: ez a továbbiakban a keresztnevünkként lesz elkönyelve.

Mellesleg meglepően sok országban volt vezetéknév(?) - utónév (illetve vegyes) sorrend az állami anyakönyvezés "feltalálásáig". A dolog hátterében az áll, hogy a vezetéknév előképeit (pl. ragadványnév) kijelölő jelzőként vagy értelmezőként fogta-e fel a nyelvhasználat. Más területről hasonló példák: "Szabó úr" - "Herr Meier", "Word War II" - "II. Világháború", "Mentol Szálloda" - "Hotel Menthol". A sorrend Magyarországon is kérdéses volt egy rövid időre, de mivel a nyelv egészen egyértelmű helyzetet teremt (és lázadtunk is a németesítés ellen) a vezetéknév - utónév alak vált hivatalossá. Ez nyelvileg helyeselhető, de úgy jártunk vele, mint az angolok a balos közlekedéssel: a világ szembe jön. Vagy védjegynek tekintjük a nevünket (változatlanul hagyva) vagy tulajdonnévnek (ami az aktuális nyelv szabályai szerint adaptálódik).

Hogy mennyire döntő a helyi nyelvszokás, arra éppen Verne Gyula a példa: Zsűl Vern sokkal kisebb ismertségnek örvend Magyarországon mint ő. Kis múltszázadi kisiklás után a magyarban a külföldi nevek eredeti formájukban való használata lett a normatív. De választhattuk volna a szerb-horvát megoldást is, ahol a fonetikus lejegyzés a szabályszerű: Šekspír. A cseh-szlovák szokásjog viszont az -ová végződést követeli meg a női vezetéknevek végén (ez manapság már nem normatív, de a köznyelvben elterjedt), tehát: Barbra Streisandová. Ezek a példák nevetségesnek tűnnek, de "onnan" nem azok. Ha viszont átrándulunk az USÁ-ba és nem engedjük, hogy Dick, Bill stb. legyünk, akkor képtelenek leszünk emberi kommunikációt kiépíteni. Gyűlölöm ezt ugyan, de itt nincs választás...

Hasonlóan kell értékelni a Republic of Hungary-t is. Angolul nem beszélhetünk úgy, hogy szó szerint lefordítjuk a magyar kifejezéseket: ez a nyelv nem ismeri a magyar ~ magyarországi szembenállást, a Hungarian egyszerre jelenti mindkettőt. A Hungarian Republic kifejezéshez esetleges, időleges érzés tapad, mintha egy köznévi kifejezés lenne alkalomszerűen tulajdonnévként használva. Angolul egyértelműen a Republic of Hungary a helytállóbb. Mellesleg, aki mindenképpen a magyarságot akarja itt kihangsúlyozni, könnyen a szlovák nacionalistákkal egy táborban találja magát. Ők ugyanis "követelik", hogy Magyarország angol neve Magyar State legyen, mivel szerintük a Hungary ~ Hungarian megnevezés csak a Trianon előtti államalakulatot illeti meg.

LvT

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!