Keresés

Részletes keresés

babarczyeszter Creative Commons License 2000-10-02 19:20:42 153
Kedves Realdoko,

ha kiábrándultál az orvosokból, akkor is őszintén és hangsúlyosan ajánlom, hogy legalább a gyógyszerrel próbálkozz meg.

az evészavarból, mint a sztori mutatja, végülis én segítség nélkül jöttem ki, de a depresszióból nem tudtam volna kijönni gyógyszer nélkül, és teljes mértékben elfogadom, hogy nagy valószínűséggel életem végéig gyógyszeren leszek.

meggyőződésem, bár a doki majd kiigazít, ha hülyeséget mondok, hogy az evészavar is a depresszió egy formája, illetve az egész batyu, szorongás, alkoholizmus, evészavar, depresszió, borderline és egyéb személyiségzavarok, hangulatzavarok, stb., valahol mind összefügg egy talán biokémiailag is leírható belső sebezhetőséggel. többnyire antidepresszánst szoktak rá adni, a bulímia pl. biztosan reagál antidepresszánsra.

ha ezt a sebezhetőséget semlegesíteni tudod, akkor sokkal jobb esélyed van rá, hogy rendberakd az életedet, és hogy ne essél vissza egy lefelé pörgő örvénybe, hanem egy felfelé vivő spirálba épülj be.

az örvény versus spirál gondolat azon alapszik, hogy az ember végülis maga csinálja a dolgokat, nem pusztán vak kémiai erők mozognak, de a saját viselkedésed és a feedback révén be lehet kerülni egy destruktív körbe (az örvénybe), ami levisz a pokolra, és be lehet kerülni egy spirálba, ami viszont konstruktív és végül "normalizálja" az ember önképét.

szia,

e

Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000-10-02 15:22:29 152
Kedves Realdoko,

ha megírod, hol jár a barátod egyetemre, szívesen ajánlok kollégát, aki tud segíteni az evészavarának kezelésében.

Tamás

A hozzászólás:
realdoko Creative Commons License 2000-10-02 13:37:12 151
Nagyon hálás vagyok, hogy leírtad.

Minden tiszteletem a tiéd, hogy túlélted ezt az egészet.

A mi családunkban is volt alkoholizmus, depresszió, minden, ami kell, apám, anyám, testvérem is mind-mind megjárta akár a Lipótot, akár más idegosztályokat és pszichiátriákat különböző dolgokkal. Úgyhogy láttam bőven pszichiátert és pszichológust, s én soha nem fogok elmenni, mert egyszerűen nem látom értelmét.

Gondolkodta ezen az egészen rengeteget az elmúlt pár napban, s bizakodóbb vagyok. Elvégre a rohamok nálam tulajdonképpen eltűntek, a para (még...) megvan, de TALÁN nem akkora mértékben.
Tényleg köszönöm, hogy leírtad/leírtátok.

VISZONT segítsetek. Mit csináljak a bulímiás ismerősömmel? A baj az, hogy vidékre jár egyetemre, ott lakik albéretben, tehát elég ritkán van Pesten (és nem is netezik). Tudtok valamit mondani?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!