Szia Larel,
végigolvastam. Alighanem Te nem az a típus vagy, aki este kisírja magát, reggel meg mosolyogva ébred. Persze nincsenek ált érv tanácsok, de azért pár, bennem felötlő gondolatot hadd írok ide, csak úgy összefüggéstelenül:
1., ha dühös vagy, az már jó. Azért mert a düh kifelé irányul. Még ha bizonyos értelemben fiktív tárgyra is. Segít levezetni. Az "önmarcangolás": bánat, depresszió etc hívd ahogyan akarod, leginkább magadra irányul - ez az, amin jobb olyan hamar túlleni, amennyire csak lehet.
2., egy ember értékét nem egy másik adja. És az életéét sem. Szerintem kell, hogy legyen Neked is még sok más dolgod, ami mind Te vagy. Hobbi, barátok, munka, zene, a lehetőségek listája végtelen. Fogadd úgy ezt a dolgot, hogy most mindezekre a dolgokra több időd és energiád maradt. Önmagatok siratása helyett tudatosan koncentrálj ezekre. Látogass meg régen látott barátokat /vagy csak nekem lennének ilyenek?:-))/ menj el olyan helyekre, ahol jól érezted magad, /de nem vele!/ és visszavágysz, hadd ne folytassam. A lényeg az, hogy igyekezz ezeket teljes szívvel-lélekkel csinálni és élvezni. Hidd el - bármily meglepő is - csak a legelején lesz nehéz.
3., nem ismerlek egyikteket sem. De lehet, hogy nem Téged, inkább önmagát alázta meg azzal, hogy olyan hülye volt, hogy ott hagyott. Akárkiért is.
4., persze, nyilván, úgy éled meg, most veszteség ért. Lehet, hogy igaz, lehet, csak Te látod így.Ami viszont biztos, hogy nem pótolhatatlan. És ez a lényeg.
5., "jó barátok". Szerintem ez nem működőképes, csak nagyon speciális esetben. Ugyanakkor valamiért sokan így kevésbé durvának érzik az amúgy nem túl kedves közlést. Szerintem a hazugság otrombasága még sértőbb, mint egy szimpla: "Már nem szeretlek. Vége" jellegű beszélgetés. /Ezt nem minősítésnek szántam, csak általában./
Szóval: nézz előrel, fölözd le minden napnak a maga hasznát és ne félj /semmitől sem/. A többi már magától jön. Lehet, hogy kicsit keményen hangzik így elsőre, talán érzéketlennek, de szerintem ez az egyetlen ami működik.
*** *** ***
Kicsit hosszúra sikerültem. Így szokott ez lenni, ha megindul az ember agya, csak úgy szaporodik a betű...
Ha segítettem valamit, az jó. Ha nem, lehet, lesz/van itt más, akinek a vérmérséklete közelebb áll hozzád. Akkor bocs...
Ciao,
roly |
