Keresés

Részletes keresés

Koko123 Creative Commons License 2000-09-22 11:48:41 149
Saját tapasztalat végképp nem hiteles. (Lásd én.)

Koko123

Clea Creative Commons License 2000-09-22 09:04:27 148
Kedves Tamás!
"a személyiségzavaroktól általában elsősorban a páciensek környezete szenved,
ők maguk csak ritkán veszik észre, hogy milyen sok megpróbáltatást okoznak másoknak."

Az igazi baj akkor van, ha a beteg környezete is struccpolitikát folytat, és inkább szenvednek, minthogy elismerjék, hogy rokonuknak orvosi segítségre lenne szüksége...

Valahogy a pszichológia, pszichiátria még mindig nagyon homályos tudományok a közvélemény szemében, a legtöbb ember nem tudja, hogy milyen panaszokkal kihez érdemes fordulni, pedig ez a többi betegségnél egész egyértelmű. Míg általában pl. egy körzeti orvos könnyedén eldönti, hogy a belgyógyászatra vagy a kardiológiára küldjön egy beteget, ha pszichés panaszokkal fordulnak hozzá, legfeljebb felír valami nyugtatót, és igazán ő maga sem tudja, hogy hol tudnának segíteni a betegen. Pedig azt hiszem, egyre nagyobb szükség lenne erre, márcsak azért is, mert egyre több betegséget tudnak hatékonyan kezelni.
Üdv: Clea

A hozzászólás:
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000-09-22 08:32:08 147
ViziPintynek: Nincs házigyógymód, a személyiségzavaroktól általában elsősorban a páciensek környezete szenved, ők maguk csak ritkán veszik észre, hogy milyen sok megpróbáltatást okoznak másoknak. Szóval érdemes ajánlani szakembert.

Az analitikus terápiákról: Úgy látszik, hogy van, aki inkább a viselkedésterápiában hisz, mások meg a feltáróban, szelektíven is lehet olvasni a hatékonyságra vonatkozó irodalmat, de az utóbbi időben már konszenzus van erről, azaz ha megfelelő az indikáció és az alkalmazás szakszerű, akkor mindegyik regisztrált módszer hatékony. Lehet persze szidni a különböző módszereket, díjazni másokat, attól függően, hogy kinek mi jött be, de szerintem ha valaki nem saját tapasztalatból marasztal el egy módszert, az nem hiteles.

Tamás

Előzmény:
babarczyeszter Creative Commons License 2000-09-22 00:03:19 146
Kedves scian,

köszönöm, hogy válaszolsz. Teraposzkeptikus vagyok, de meggyőzhető. Tapasztalatom szerint az analitikus terápia, a legjobb esetben, érzelmi szelepként szolgál, de a hatása inkább rövid, mint hosszú távú. Persze ez attól is függ, hogy a páciens milyen.

Ha a német viszonyokat ismered, talán olvastad a Spiegel két héttel ezelőtti összeállítását. Primitív munka, de annyiban érdekes, hogy mélységes szkepszist tükröz a pszichoterápiák hatásosságával kapcsolatban.

Azonkívül a kezemben tartok egy könyvet, címe: "Beware the Talking Cure", egy klinikai pszichológus műve, aki lényegében ugyanazt feszegeti, mint a Spiegel összeállítás: hogy nincsenek megbízható statisztikák arra nézve, hogy vajon gyógyít-e a pszichoterápia, mint ahogy az sem egészen világos, hogy mit tud kínálni kinek, mennyi idő alatt.

Ennyiben a rövid vagy a CBT (kognitív-viselkedéses) jellegű terápiák tiszta vizet öntenek a pohárba. Vagy elmulasztják a fóbiát, a kapcsolatteremtési nehézséget vagy a kényszeres viselkedést, vagy nem, de ez elég világosan mérhető, és nem lehet a beteg "ellenállására" fogni, ha a terápia sikertelen.

Én eredeti szakmámat tekintve filozófus vagyok, és tudom, hogy az ún. humanisztikus megközelítések az analitikus irányultságú terápiákat, az önismeretet, a mélységet stb. részesítik előnyben, viszont ugyanezen képzettségem (meg személyes tapasztalataim) alapján azt is tudom, hogy az analitikus irányú terápiák esetén eldönthetetlen, hogy mikor "jó" és mikor "rossz" a terápia (hiszen a páciens, csak hogy megfeleljen az orvos elvárásainak, és hogy csökkentse a saját kognitív disszonanciáját, esetleg akkor is "jobban" érzi magát, ha egyébként a környezete ilyesmit nem észlel, és viszont, esetleg olyan erős az "ellenállása", hogy akkor is tagadja, hogy "jobban volna", ha a környezete egyébként úgy látja, hogy könnyebben boldogul a saját érzéseivel).

Ha jól tudom, Freudnak magának is voltak kétségei - van is egy írása a befejezhető és a befejezhetetlen analízisről. És az is figyelemre méltó, hogy Freud egy biológiai elmélet keretében képzelte el a saját terápiás módszerét.

Ha viszont a humanisztikus álláspontot fogadjuk el, és én nagyon is elfogadom azt is, noha rajtam történetesen a gyógyszerek segítettek (az emberekben sokkal kevésbé lehet megbízni, mint a gyógyszerekben általában), akkor a terápia "orvosi szolgáltatás" volta kérdőjeleződik meg. Akkor talán jó, elfogadó, gazdag emberi viszonyokra van szüksége az embernek - de nem pénzért, hanem az élete szerves részeként.

Na, többet nem fogok már a pszichoterápiával kapcsolatban megnyilvánulni, ígérem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!