Keresés

Részletes keresés

Clea Creative Commons License 2000-09-20 11:23:24 133
Kedves Tamás!
Köszönöm szépen a választ! Feltételezem, hogy a borderline szindróma (vagy bármi más pszihés betegség) diagnosztizálásához legalábbis az kell, hogy ne csak pl. körzeti orvos, hanem pszichiáter is lássa a beteget, és csak úgy lehet segíteni is rajta. A pszichés betegek egy része azonban eltökélten állítja, hogy nincs baja, a pszichiátriát amolyan "őrültek házának" képzelik, és mélységes szégyennek tartanák, ha valami közük lenne hozzá, még azon az áron is, hogy végigszenvedik az életüket, pedig lehetne segíteni rajtuk. Lehet, hogy naiv kérdést teszek fel, de van valami esély arra, hogy be lehet láttatni ezekkel az emberekkel, hogy orvosi segítségre lenne szükségük? Vagy csak akkor "jutnak hozzá", amikor már szinte végképp kisiklik az életük (csökken a munkaképességük, tönkremennek az emberi kapcsolataik, ön-, vagy ne adj Isten közveszélyessé válnak stb.)?
A másik kérdésem, hogy ez is jár valamiféle fiziológiai változással is? (Ahogy pl. a depressziósokra jellemző a lecsökkent szerotonin-szint, ha jól tudom.)
Üdv: Clea
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000-09-20 11:06:28 132
Biszexynek: A Schizophrenia kezeléssel csoport és egyéni terápiával foglalkozó Soteria Alapítvány URL-je: http://www.c3.hu/~soteria/.

Tamás

A hozzászólás:
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000-09-20 11:02:17 131
Kedves Clea,

a borderline szindróma a személyiségzavarok közé tartozó pszichiátriai zavar, és kezelésére (a kiugró tünetek pl. depresszió, szorongás kezelésén kívül) hosszú pszichoterápiás kezelést javasolnak. A tüneteket álatlában gyógyszeres kezeléssel is jól lehet befolyásolni, de a személyiség viszonyulásmódjának tartós megváltozásához hosszú, gyakran évekig tartó pszichoterápia szükséges.

Biszexy-nek:

A barátodnak javasolnám, hogy keresse fel a Soteria alapítványt (linkje a főoldalon), itt kifejezetten a jól funkcionáló pszichotikus betegek részére szervezett csoportos és egyéni pszichoteráiákkal gyógyítanak jó szakemberek.

Babarczy Eszternek: Napjainkban valóban az úgynevezett instant módszerek terjednek el, azaz nem igazán van nagy támogatottsága a hosszú személyiségfejlesztő terápiáknak, de ennek nem az az oka, hogy azok nem hatékonyak, hanem az, hogy a biztosító nem finanszírozza őket. Másrészt terjedőben van az a szemlélet, hogy ha van valami bonyolult problémám, akkor a legegyszerűbbnek tűnő megoldás a legjobb. (pl. nem jó a szexuális életem, akkor Viagrát kell bevennem). A rövidterápiák - legyen az pszichoanalitikusan orientált is - hazánkban is elterjedtek, külön egyesülete is van az ebbe tömörülő terapeutáknak: Pszichoanalitikusan Orientált Kiképző Egyesület, ők képzik ki ebben a módszerben járatos pszichoterapeutákat (cím: 331-0455, 1121 Bp., Fodor lejtő 5.).
Üdv,

Tamás

Előzmény:
babarczyeszter Creative Commons License 2000-09-20 02:15:34 130
Kedves Treuer doktor,

nem akarom terápiaellenesség látszatát kelteni, és valóban, az általam olvasott szakkönyvek is kiemelik, hogy személyiségzavar esetén a terápia hasznos.

nekem személy szerint a terápiával olyasfajta tapasztalataim vannak, mint Koko123-nak, de ez talán véletlen, vagy a saját különlegesen rezisztens személyiségemből következik.

viszont az antidepresszáns, különösen most, a valproat hozzáadása után, egészen látványos eredményeket produkál.

mindenesetre úgy láttam, hogy Amerikában (bocs, de én főleg azt a szakirodalmat olvasom) a hagyományos, évekig vagy akár tízévekig (!) tartó terápiák helyett most a fokuszált, 12-24 hétig tartó terápiák vannak divatban. kétségtelenül van valami taszító abban a gondolatban, hogy a terápia életformává válik, és lehet, hogy a betegség egyes tüneteit enyhíti, de végső soron nem "vezeti vissza" a világba az embert, és nem állítja vissza a kapcsolatteremtő képességét, hanem kínál neki egy alternatív kis kuckót, és egy garantáltan "elfogadó" hallgatót, ha meg tudja fizetni.

ez ellen az embernek nemcsak a pénztárcája tiltakozik, hanem valamiképpen a morális érzéke is. ugyanis aligha hihető, hogy a lakosság nagy többségének valaha is lesz pénze és ideje ilyesmire.

szóval nézhetjük úgy is a dolgot, hogy, mint Karl Kraus mondta volt, a pszichoanalízis nem a gyógymód, hanem maga is a betegség része.

ha az ember azzal a reménnyel kezd bele a pszichoterápiába, hogy az "befejezhető", és ha a terapeuta hajlandó nyilatkozni arról, hogy pontosan mit tud kínálni, akkor talán világosabban kidomborodik a dolog szolgáltatás-jellege, és könnyebb lesz úgy tekinteni a dologra, hogy "kapok valamit a pénzemért".

Magyarországon is léteznek ilyen rövid terápiák?

e

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!