Jogász nem vagyok, csak bölcsész, s másoddiplomás jogászhallgató vagyok, de a téma régóta foglalkoztat, meg talán már van az átlagosnál több jogi tudásom is az egyetemi tanulmányoknak köszönhetően, talán rámragadt valami az eddigi vizsgákon... :-)))
A földtulajdon és a szuverenitás két különböző dolog. Ha egy magyar vesz egy tengerparti telket Horvátországban, attól még nem lesz Magyarországból tengerparti állam. A szuverenitásnak semmi köze a tulajdonhoz. Új szuverenitás csak akkor keletkezik, ha egy ország elad egy nagyobb földdarabot egy másik országnak, pl. így Dánia az 1910-es években eladta az USÁ-nak a Virgin-szigetek dán fennhatóságú részét. Vagy Alaszka esete is ez: a múlt században Oroszország eladta az USÁ-nak. Egy ilyen szerződésben benne van, hogy a szuverenitás átváltozik. Ha ilyen nincs benne, akkor csak a tulajdonos személye változik, semmi egyéb. Ha eladod a házadat egy osztráknak, attól még Magyarország területe marad a telek, ahol a házad áll, ott továbbra is kizárólag a magyar törvények lesznek érvényesek. Ha Magyarország pl. elad egy telket Ausztriának abból a célból, hogy ott Ausztria új nagykövetséget építsen magának, a telek Magyarország marad. (Ne menjünk most bele a diplomáciai létesítmények különleges státuszába, mert semmi köze a témához.)
Kérdezed, hogy ha a telek a tied, akkor miért tart rá igényt az állam. Az állam nem tulajdonosként tart rá igényt, hanem államként. Azaz a te tulajdonosságodat semmi sem zavarja (kivéve a jogszabályokban meglevő korlátozásokat), de az állami szuverenitás nem a tied, azaz az állam jogosult szabályokat megállapítani a telkeddel kapcsolatban. Ha pl. a helyi önkormányzat úgy dönt, hogy az önkormányzat területén nem létesíthető pl. repülőtér (most ez egy direkt hülye példa volt), akkor nem létesíthetsz, s kész, s ha mégis létesítesz, akkor a bíróság előtt fogod végezni.
Ha egy ország lemond szuverenitásáról, akkor persze nincs semmi probléma. De erre soha nem volt még példa. Régebben, 200 évvel ezelőtt, marha egyszerű volt a dolog: csak fegyverrel el kellett foglalni az idegen területet, s aztán megtartani egy bizonyos ideig, majd berendezkedni ott. Ugyanis akkoriban a fegyverrel való foglalás jogosnak minősült (pl. amikor a XVI. században a törökök meghódították fél Magyarországot, az az akkori közgondolkodás szerint jogilag tiszta ügynek minősült). Ma az ilyesmit tiltja az ENSZ-alapokmány, azaz nem lehet fegyverrel jogot szerezni területre. Szintén tiltja az ENSZ az agresszív módon történő elszakadást - bár itt már voltak ellenpéldák, de azokhoz nagyhatalmi érdek fűzödött, míg ez a te esetetben nem megy, ugyanis nem hiszem, hogy nagyhatalmi érdek fűzödne ahhoz, hogy te országot alapítsál... :-)
Egyetlen olyan eset van eddig, mely jogilag valamennyire komoly. Gondolom ismered Seeland történetét. Ott ugyanis az történt, hogy egy mesterséges szigetet vasbetonból épített Anglia a II. vh. idején, az angol felségvizeken kívül, majd Anglia elhagyta a szigetet. Így uratlan föld lett belőle, amit el is foglalt egy emberke és kikiáltotta saját országát. Anglia persze arra hivatkozik, hogy a sziget az angol hadsereg tulajdona, ezért nem lett uratlan, meg arra, hogy az angol gazdasági övezetben fekszik. Természetesen senki sem ismerte el Seeland hercegséget, de mindesetre ez az egyetlen komoly eset, amikor ténylegesen vita volt a kialakult helyzet miatt. Vannak jogászok, akik szerint Seeland valóban önálló állam.
Sok országalapító megelégszik egy véletlenszerű elismeréssel is. Azaz az új állam útlevelet bocsát ki, majd azzal valaki megpróbál átmenni valamilyen valóban létező országhatáron, s esetleg a tudatlan határőr lepecsételi az útlevet. De ez persze csak amolyan vicces érdekesség, nem állami elismerés. Ennél többet ért el a Nyugat-Ausztráliai Királyság nevezetű "állam", ugyanis az állam hong-kongi "főkonzulját" a hong-kongi hatóságok néhányszor tévedésből meghívták állami rendezvényekre. Majd amikor rájöttek, hogy egy tisztviselő hibázott, kénytelenek voltak kiadni egy hivatalos nyilatkozatot, mely szerint "Hong-Kong nem ismeri el Nyugat-Ausztraliát", de ez a nyilatkozat nagyon sokat ér, ugyanis ha valakit nem ismernek el és erről még hivatalos papírt is kiadnak, az majd olyan, mintha azt mondanánk "létezek, de nem ismerünk el"...
A táncosnővel kapcsolatban... Ismered a régi viccet?
- Ehhez az álláshoz szükség van felsőfokú eszperantó tudásra.
- Ó, ez nálam nem probléma, öt teljes évig éltem Eszperantóban!
:-)
|
